Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói

63

»A mennyire ismeretes előttem,« irja Wundt1) »sohasem volt idő, mely kisebb-nagyobb mértékben nyilvánuló, de részben a spiritisztákéhoz nagyon is feltűnően hasonló jelenségekben szűkölködött volna.« Nevezetesen arra figyelmeztet: »hogy a művelt államokban, a 14. századtól egész a 17-ig, a spiritiz- mus nyilvánulásai, a melyeket akkor a boszorkányság és bűbájosság nevével illettek s a melyek nyilván nagy kiterjedést nyertek, jelen elterjedésükhöz képest elenyészőknek tekinthetők.« Az emberi érzékiség mindenesetre mindig oda igyekezett, hogy tiltott pillantásokat vessen a dolgok mélyébe, amelyeket egy jótékony kéz homályba rejtett : hogy bűvös erővel törjön a természet titkaiba, hiú jóslással a jövő fátyolát fellebbentse s végre hogy a halottidézés segélyével a szellemeket hatalmába hajtsa.2)

A varázslatot, a melynek a természet fia hódol, a természetről alkotott naiv felfogása menti ki, a mely előtt az oksági összefüggés fogalmai annyira ismeretlenek, hogy minden szokatlan hatás, a mely korlátolt ismereteit és erejét meghaladja, nála varázslatszámba megy. A keresztény ellenben, a ki előtt felderült az igazság fénye, vétkes vágyakozásba esik és merényletet követ el, ha erővel igyekszik hozzáférkőzni a rejtett dolgokhoz, a melyeket egy magasabb hatalom elzárt előle. Sohasem lehetett hallani, hogy egy spiritisztának sikerült volna valaha egy szellemet lépre kerítenie, ellenben sok eset van rá és a lehetőség *)

*) Offener Brief an Ulrici. 26. 1.

s) »A keresztény népek életébe még most is behatol a pogányság, egyes keresztényekéibe pedig a bűnnek »természetszerinti ős« embere ; a kereszténység által világtörténetileg legyőzött pogányság lerombolt templomainak romjait keresztény talajon hagyta vissza. A babonás hit a most is élő pogány vallástól abban külömbözik, hogy nem képez sem egységet, sem rendszert, sem rendezett életalakot, hanem élősdiek módjára magasabb életalakba furakodik és azt gombamódra lepi el. A levágott törzsök csak gyenge gyökérsarjat hajt és a romlott fában nagymennyiségű rothadt gombát tenyészt. Az embernek természet szerint vétkes, de még meg nem ölt lénye ily növények számára termékeny talaj, s örömmel mártja a magasabb vallási eszmék legszentebb dolgait a pogány felfogások zavaros vizébe, ép úgy, mint a hogy az izraeliták az arany borjúban Jahve gondolatát magukhoz közelebb hozni igyekeztek és az isteni segedelem magasztos jelképét,az érczkigyót,bálványképpé alacsonyitották.«Wuttke i. m. 6. 1.