Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói
62 Säen Tueskiag, a dánok királya, egy Angliába tett tengeri útja alkalmával egyidejűleg tett fogadalmat Krisztus urunknak, sz. Mihálynak és Bragafull pogány bálványistennek. így 'kétségkívül számtalan más rémtörténet és szellemjelenés is, melyeket a monda megőrzött, a pogány mythosok maradványa vagy utánzása, ama babonás szokások pedig, a melyek a pogá- nyok hiedelme szerint a bolyongó lelkeket nyugalomra segítik, némely vidéken máig is fenmaradtak.1) Schindler, Perty, Wallace, Zöllner és mások a pogány bűbájosság egész rendszerét a kereszténységben vélik feltalálhatni. 2) Tévedésök a szentségeknek és egyházi áldásoknak, a szent jeleknek és szokásoknak a pogány bűbájos cselekedetekkel, a kereszténység csodáinak a régi varázsművészetekkel, az angyalok és szentek tiszteletének a pogány démontisztelettel és halottidézéssel való rút összetévesztésén alapszik. Oly kicsiny- lőleg, mint a spiritisztikus tudósok, törtek pálczát egykor az uj platonikus bölcselők is, — kik megtagadták az elismerést az igaz vallástól, — a kereszténység felett, minthogy ebben nem akartak nagyobbat látni, mint egy csődmerényletet az istenek papjai ellen. *) *) V. ö. pl. K u h n, Märkische Sagen stb. Berlin, 1843. 368. 1. Meier Ernő, Deutsche Sagen stb. Stuttg., 1852. II. 490.1. Grimm, Deutsche Mythologie 3. kiad. Wachsmut h, Europäische Sittengeschichte. Lipcse, 1831—39. II. 466. III. 2. 126. Schwarz W., Der heutige Volksglaube u. das Heidenthum. 2. kiad. Berlin, 1862. S é b i 1- 1 o t, Contes populaires de la Haute-Brétagne. 3 séries. Paris, 1880—83 több helyen. 2) Hasonló irányt követnek : N o r k (Der Festkalender, tartalma : a hónapok jeleinek értelemmagyarázata, az egyházi ünnepek eredete stb. Stuttg., 1847), Rocholz (Deutcher Glaube u. Brauch im Spiegel der heidnischen Vorzeit. 2 köt. Berlin, 1867), T y 1 o r (Die Anfänge der Cultur. Németül Spengel és Posk e-től. 2 köt. Lipcse, 1873). Mannhardt (Wald- u. Feldkulte. 2 köt. Berlin, 1875—77), O b e r 1 e (Ueberreste germanischen Heidenthums, oder die Wochentage, Monate und christlichen Feste, etymologisch, mythologisch, symbolisch und historisch erklärt. Baden-Baden, 1883), helyenként Durmayer is (Reste ...altgermanischen Heidenthums in unsern Tagen. Nürnberg, 1883), különösen pedig Sepp, a ki az »Allgem. Zeitung« 1882. mellékletében hat terjedelmes czikkben, a kér. ünnepek és szokások mythologiai alapon való magyarázatát a végletekig csavarta.
