Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

VIII. Elméletek

506

ség akár önmagától, akár az ördögök biztatására1) élni szokott, még kevésbbé lehet olyan eredményt tulajdonítani, a mely az üdvösség és védelem amaz eszközeitől meg lett tagadva.

Ha nem is kételkedhetünk afölött, hogy az Isten és az emberek ezen ellenségének, a ki hívatlanul is kiséri a halandókat: vajmi szívesen kész volna az ember akárkifejezett, akár hallgatag fölszólitását követni : mindamellett vissza kell utasítani azt a föltevést, mintha Isten, ki maga is csak igen ritkán s ekkor is csak magasabb szempontból nyúl be csodával a maga által megalapított világrendbe : szabad rendelkezésére bocsátná a sátánnak a természet erőit, hogy azokkal az embereket tőrbe ejtse s romlásukra legyen. A mindenség védelme kívánja az ördög hatalmának ezen korlátozását. Különben tudnunk kell, hogy a föld zarándoka, ki a közönséges rend keretébe lett szorítva, közönségesen csak erre van Utalva ; és hogy úgy a jóra való rendkívüli buzdítások, mint a rosszra való rendkívüli csábítások, csak a kivételek közé tartoznak, a melyek közöl sem az egyiket vakmerőén keresni nem szükséges, de a másiktól sem kell rendkívül félni.2)

Ámbár mi az ördög hatalmának körvonalait a legkevésbbé sem vagyunk képesek megállapítani : mindazonáltal kétségkívül megengedhetjük, hogy azokat a tüneményeket, a melyeket a mo- modern spiritizmus nyújt, az ördögök igen könnyen létrehozhatják.

A működés módja követi a lét módját. Mivel azonban az ördögöknek, mint tiszta szellemeknek létezési módja tökéletesebb, mint a megtestesült szellemeké, ép azért amazok működése is más, magasabb törvények szerint történik, mint ezeké.

A tiszta szellem már természeténél fogva hasonlíthatatlanul magasabb értelemmel bír, mint az emberi lélek. És ismerő tehetségének gyakorlásánál ő nincs az érzéki szervek közreműködésére utalva, mint az : ismerete azért nem elvont, hanem

‘) A u g. De civ. Dei 1. 20. c. 6. Tom. VII. 472.

s) »Qui autem cum malignis daemonibus non vult habere societatem, non superstitionem, qua coluntur, noxiam pertimescat, sed veram religionem, qua produntur ét vincuntur, agnoscat.« A u g. L. c. 1. 7. c. 35. Tom. VII. p. 146.