Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

VIII. Elméletek

507

szemlélő. Míg az ember a dolgokat nem az ő lényegükben, hanem csakis az érzék alá eső jelenségeikben fogja föl s a természet erőit nem benső létökben, hanem csak külső határiban figyeli meg : addig a tiszta szellem a mindenség végső okaiba hatol, átlátja a testek egymáshoz való viszonyát, a parányok és az erők összefüggését, a melyeknek azok engedelmeskednek. Mivel tehát az ördögök értelme és tudása az emberi tudást, úgy az ismeret terjedelme és tartalma, mint annak módja tekintetéből jóval fölülmúlja, azért igen könnyű nekik az embereket elrejtett és jövő dolgok leleplezése által bámulatba ejteni. ) Jóval fölülmúlják ők a csillagászokat, kik egy- egv csillag föltünéséről előre értesítik az emberiséget, a meteorológusokat, kik az időjárást előre megmondják, az orvosokat, kik a betegségek prognosisát megállapítják, mert minden eseményt, mely a természet törvényei szerint s így szükségképen bekövetkezik, végokában előrelátnak, vagy adott támpontból előre meghatároznak.

A természet rendjének megismeréséhez tartozik kétségkívül az emberi lét és élet anyagi részébe, az éltető és érzést közvetítő erők működésébe, sőt még a szellemi tehetségekbe való betekintés is, amennyiben ezek önkénytelenűl és ösztönszerűleg tevékenyek. Innen van, hogy az ördögök nagyon otthon lehetnek az anatómia, fiziológia és psychofizikában.

Ellenben, mint szt. Tamás2) mondja, az emberi szellem bennmaradó tevékenysége, az értelem és akarat tényei, el- zárvák előlük. A moralistáknak, akik az exorcismus probativus- nál az exorcistának tisztán benső parancsokat3) írnak elő, hogy

') »Daemones non aeternas temporum causas et quodammodo cardinales in Dei sapientia contemplantur ; sed quorumdam signorum nobis occultorum majore experientia multo plura quam homines futura prospiciunt.« S. August. De civ. Dei 1. 9. c. 22. Tom. VII. 179.

s) S. Theol. P. I. q. 57. a. 4.

3) Parere mandato mere interno sacerdotis.« GuryBal lerin Theol. Mor. i. 311. A »signa obsidentis daemonis« csak emberfeletti és nem természetfeletti erőnek jelei. Ilyenekül a következőket hozza fel a Rituale Romanum: »Ignota lingua loqui pluribus verbis, vel loquentem intelligere : Distantia et occulta patefacere : Vires supra aetatis seu conditionis naturam ostendere.«