Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
505 Ennek okáért az ördögöknek, hogy az anyagi-világra hathassanak, nem áll rendelkezésökre más tehetség, mint saját természetes hatalmuk és az elemekben működő erő, s épen azért látszólagos csodáik véghez vitelére, kénytelenek a természet megfelelő erőivel élni. Azon vélemény tehát, hogy valamely jelenség ördögi eredetű : mindannyiszor azt a hallgatag vallomást foglalja magában, hogy a természet olyan erőket rejteget ölében, a melyekhez az emberek szemei és kezei még nem férhettek : de az ördögöknek, tekintve az ő nagyobb értelmöket s ügyességűket, bővebb természeti és lelki tudományukat : rendelkezésökre állanak. Következőleg az ismeretlen erők elméletének a satanologia szempontjából is teljes jogosultsága van. Mivel azonban az ördögök jóval fölötte állanak a legnagyobb fizikusok, fiziologusok és psychologusoknak : kevés kilátásunk van arra, hogy a kutató tudománynak sikerülni fog valamikor az összes az ördög közreműködésére vissza vitt természeti tüneményeket teljesen megmagyarázni. Mivel azonban az ördögöknek sem saját hatalmok korlátlan használata nincs megengedve,1) sem pedig az anyagi világ erői és elemeivel szabadon nem rendelkezhetnek,2) azért a varázsszereknek csalhatatlan sikert sohasem szabad tulajdonítani. Maga az egyház, mely szentelvényeivel a természet- feletti rendbe áthatol, és főkép azon fegyverekkel, a melyeket neki isteni Alapitója adott, még az ördög hatalmi körébe is képes beavatkozni ; sem követel exorcismusai (ördög üzései) számára feltétlen eredményt, hanem azt az isteni Bölcsességtől teszi függővé. S épen azért azon varázsigéknek, a melyekkel az egyház-ellenes táborban az emberi vakság és vakmerőfacere nequeunt : extenso tamen nomine ad omne id, quod humanam excedit facultatem, miracula facere possunt ad homines seducendos.« »Sic igitur cum daemones aliquid faciunt sua virtute naturali, miracula dicuntur non simpliciter, sed quoad nos.« A q. Tam. S. Theol. P. I. q. 114. a. 4. conci.; q. 110. a. 4. ad. 2. 1) »Non enim possunt, quod non sinuntur efficere.« A u g. De civ. Dei. lib. 7. c. 2. L. c. p. 146. 2) A u g. De Trinit. 1. 3. c. 8. Opp. Tom. VIII. p. 566. T h o m. A q. S. Theol. P. I. q. 110. a. 2.