Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
504 volt s ezóta a leírt dolgokhoz hasonlót sohasem tapasztaltak e zárdában.« A derék Stöhr1) saját tapasztalatából két »homályos« és az ördögnek tulajdonított betegségi esetet beszél el. a melyek a gyakorlott orvos szemében fizikai megrázkódtatásból származó idegbajként tűntek fel s a melyek az ördögűzés már szándékba vett használata nélkül, természetes gyógykezelés által lettek megszüntetve. Az ördögtől való megszállás száz és száz esetét, melyek az előbbi századokban mint. ilyenek szerepeltek, a jelenkori vizsgáló orvos az idegisme alapján legfölebb a furcsaságok közé sorozhatja. A vágy, minden különös esemény háta mögött a »sötétség fejedelmének« kezét látni, végét veti minden tudományos kutatásnak. Nem is tudom, minő hasznára van ez a vallásnak és a közerkölcsiségnek ;2) midőn természetszerűleg ápolja a babonát s ördögi varázshatalomtól való félelmet; másrészről pedig alkalmas ürügyül szolgál a hitetlenségnek, hogy a tudomány nevében kigúnyolja a vallást s még inkább az ördög hatalmától vall félelmet. Mindenekelőtt szem előtt tartandó, hogy a sátán az isteni mindenhatósággal szemben semmi önálló hatalmat nem képvisel. O nem ellenisten, hanem csak az Isten majma, hatalmának gyakorlásában nem önálló, hanem Isten akaratának van alávetve. A sátánnak nincs az a hatalma, hogy a világrendnek Isten által kiszabott korlátáit tetszése szerint áttörje, hatásköre inkább csak a teremtmények határain belül fekszik. Az ördögök még kevésbbé képesek, mint az angyalok, hogy maguktól csodákat műveljenek, vagy a természeti erőket meghaladó tetteket vigyenek véghez. Mert ha csodákat művelhetnének, akkor nem állana rendelkezésünkre semmi döntő ismérvünk az igazságnak a hamisságtól való megkülömböztetésére. Tetteik tehát csak ránk nézve csodák, azaz látszólagos csodák, szemfényvesztések, a melyek azért lettek kigondolva és végrehajtva, hogy bennünket félrevezessenek.3) x) Handbuch der Pastoralmedizin, 2. kiad. Freib., 1882. 864. s köv. 1. ’) V. ö. Linsenmann i. m. 341. s köv. 1. 3) »Daemones, cum virtus eorum creata sit, miracula proprie
