Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
499 Th omasi us, Sander, Philippi, Sartorius, T westen, míg ellenben Schleiermacher a sátán létezésében való hitet »szerfelett veszedelmesnek« mondja. Marheineke az ördög fogalmát mint személyesítést fogja föl, Martensen az ördögöt mint »világtani létokot« fogja fel, és Schenkel azt egy »jogi« vagy »erkölcsi«, egy »gyűjtő-személynek« tartja. »A nép nagy részének s különösen műveltebbjeinek, sőt a mai, magát hívőnek nevező (protestáns) theologia képviselői nem csekély részének álláspontját még mindig igen helyesen jellemzik Harmes Kolosnak 1817-ben mondott szavai« : »»Az ördögöt azt agyonverték s betömték a pokol nyílását.«« »A sötétség fejedelme« korunk gyermekei előtt »nemcsak borzasztó voltát, hanem minden élénk jelentőséget is elveszítette«; »be van vezetve a holtak jegyzékébe s a történetírás és költészetnek lett osztályrésze és a fogalom biztosan összeállított koporsójában a soha föl nem támadásra van elhelyezve.« Az ördögben való hit manapság »rajongó korlátolt eszüeknek« való és pár évtized előtt a prágai orvostani fakultás egy budweiszi susztert csupán azon okból nyilvánított bolondnak, mert hitt az ördögben. J) Roskoffl * 3) a bécsi egyetemen az evang. theologia tanára is azt állítja, hogy azoknak nagyobb része, akik magokat irás- hivőknek nevezik, fejét rázza, ha az ördög tényleges létezése felől kérdezik. Az »iráshivők« ezen faja ám lássa, hogy jut dűlőre Krisztus kisértésével és azon számtalan ördögösségi esettel, amelyekről a szentirás minket értesít. Az olyan »iráshivők« akik magát az istenembert is kimagyarázzák a bibliából, minden aggodalom nélkül kiűzik abból az ördögöt is. Háromszor, tudniillik az emberi történelem három határkövénél, kezdetben, az idők teljességében és a világ végén, a szentirás a sátánt mint csábítót érzéki megjelenésben állítja elénk. Dávidot3) Acháznak hamis prófétáit4 5), Judást6) és Anal) V. ö. »Evangelische Kirchenzeitung« 1859. 74. s köv. 1. Ros- k o f f, Geschichte des Teufels. Lipcse, 1869. II. köt. 607. J. ») I. m. II. köt. 605 1. 3) Krön. I. 21 1. s 4) Királyok III. k. 22, 21. 5) János 13, 2. 27 23*
