Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
488 küld, miért követnek el, miként White Dupont mondja, oly »szamárságokat« a helyett, hogy az emberek igazi jóakaróinak mutatnák magokat ? És mi több, mily embertelenül bánnak a szellemek még leghűbb szolgáikkal, a médiumokkal is, a kiket sokszor egészségüktől és hírnevüktől is megfosztanak, mikor a legvégzetesebb balesetekbe és felsülésekbe sodorják őket. Végül legyen szabad itt ismételten a szellemek köznapias- ságára és szellemi ürességére rámutatni.x) Nincs köztünk olyan idiota, a ki azon kérdésre, hogy halandók-e mindez emberek, ne tudná a helyes feleletet megadni. Ép oly könnyen adhatnak felvilágosítást a reincarnatióról a szellemtársulatnak még legostobább tagjai is. Tehát nem a tudatlanság az oka annak, hogy a szellemek Párisban és Budapesten az újra megtestesülést tanítják, ellenben Angliában és Amerikában azt tagadják. Azon semmitmondó kifogások között, a melyekkel a spiritiszták ostoba és csalfa túlvilági kegyeltjeiket mentegetik, egy sem kopottabb, mint az, hogy a halál nem von maga után szellemi és erkölcsi átalakulást. De ha a spiritizmusban van az igazság, akkor a halál semmiféleképen sem jelent haladást, hanem inkább hanyatlást a szellemi fejlődés terén ; mert sok szellem, akik mint lángelmék és tudósok haltak meg, a Karde c-féle reincarnatió-elmélet nagy csúfjára mint idióták térnek vissza, akárcsak a Lethe vizéből ittak volna. Ki fogja azt elhinni, hogy az élet lángjával együtt az ész mécse is kialszik ? Azon nézetre, hogy a halálban a szellemnek baja történik, még a kaszás csontváz is megcsóválja kopasz fejét. Nem ritkán, mielőtt a testet az utolsó álomba ringatja, a szellemet meglepő erővel ébreszti fel. Száz meg száz haldokló, mint pl. Herder, Möhler stb. elragadtatva tettek tanúságot utolsó pillanataikban a bennök felébredt rögtöni megvilágosodásról és szellemi rugalmasságról. »Mi köze a halálnak a lélekhez ? Hisz gyakran a tiszta, rugalmas szellemi erő úgy áttör a halálos ágyat és az őrült beteget övező éjjeli sötéten, mint az égen ragyogó nap a zivatar fellegein, melyek a nap óráit éjjellé tették.« 2) Még olyan őrültek is csodálatos tiszta — ■) Lásd feljebb 286. s köv. 1. 2) Schubert, Geschichte der Seele. 2. kiad. 360. 1.
