Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

VIII. Elméletek

gondolkodásra ébrednek, a kiknek évek során át tartott betegségét az agynak szervi hibája idézte elő.x) Oly ügyekre nézve, melyek életökben foglalkozásuknak és szorgoskodásuknak főtárgyát képezték, a haldoklók rendkívüli, nem csupán emlékező, de előrelátó képességet is tanúsítanak. 2) És mi a minden idők tapasztalása szerint járunk el, ha végső szavaikat nem csupán mint szent parancsot, hanem mint prófétai tanácsot tartjuk tiszteletben.

Ez a balál képe oly emberek tanúsága szerint, a kiknek gyakran volt alkalmuk, működését megvizsgálni. S mert annak nincs hatalma a szellemen, de sőt nem is tulajdonít ilyesmit magának, épen azért elhibázott dolog, ha a holtak országából jövő pórias szellemeknek hitelt adunk, a midőn az elmúlt idők magas műveltségű férfiainak adják ki magukat.

A spiritiszta elméletet csak azon borzasztó feltevés mellett lehet elfogadni, hogy épen azon emberi lelkeknek szabad a földre visszatérni, a kik az Ítéletnél pórul jártak, hogy ez életökben vetett konkolyt tovább is ápolhassák. Az inspiráló médiumizmus követőin kivűl még Davis J. A., a »nagy látnok« is azon nézeten van, hogy. a csodálatot gerjesztő fizikai tünemények az erkölcstelen és erkölcsrontó diakka-szellemek, főképen pedig egykori szemfényvesztők és titkolózók segítségével jönnek létre.3) De még akkor is, ha így állítjuk fel a szellemhypothezist, nem a tényekből ésszerűen levezetett következtetés, hanem kellemetlen előzményekhez történő kényszerűit alkalmazkodás benyomását teszi reánk.

Továbbá a spiritiszta elmélet, mihelyt a könnyed »peri- sprit«-bői kilép, nem fejti meg az ismert tünemények létrejövé- sének közelebbi útját-módját. Azt, hogy a szellemek magasabb értelmiségök segítségével, melyet azonban épen nem valami fényesen igazolnak, könnyen létrehozhatnak ilyen tüneményeket, mondani vajmi könnyű. De az anyagi világra gyakorolt befolyásuk hogy mikéntje a legnagyobb sötétségbe van

') B u r <1 a c h , Anthropologie. Stuttg., 1837. 613. 1.

2) Lauvergne H., Die letzten Stunden und der Tod. Lipcse, 1843. I. köt. 316. 368. 1. II. köt. 59. 1.

3) V. ö. »Psych. Studien.« 1881. 11. fűz. 484. s köv. 1.