Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
******* 477 hiányzik, nem látható be, miért ne nyilvánúlhatna valamiképen egy lény, a mely valamiképen még létezik, s miért ne hathatna egy másikra, habár más állapotban is van az . .. Ha az emberben az anyagon kivűl van még valami elpusztíthatatlan, akkor legalább a priori nem látható be, miért volna ugyanaz, a mi az élet csodás jelenségét létrehozta, annak bevégeztével a még élőkre való minden hatásra teljesen képtelen. Az ügyet tehát csakis a posteriori, tapasztalás útján, kellene megítélni.* ') Schopenhauer bizonysága annál többet nyom a latban, mert a szellemnyilvánulások indirekt óvást tartalmaznak az ő bölcseleti rendszerével szemben. A döntő szót tehát csak »a szellem s az erő bizonysága«, mint az apostol nevezi, vagyis a té n y e k mondhatják ki. Tények pedig nagy számban jutottak hozzánk minden századból s az újabb korban Thyraeus, Baxter, Schott, Francisci Erasmus, Cal met, Jung-Stilling, Hennings, Wenzel, Teller, Kerner, Horst, Bülau, Görres, Crowe, Perty, Daumer, Kerning, Owen, Werner s mások gyűjtötték össze részint hiteles tanúk nyilatkozataiból, részint biróilag hitelesített előadásokból. A kérdés már azon tény által is eldönthető, hogy a holtak megjelenésében való hit egyidős a halhatatlanságban való hittel s minden időben s minden népnél feltalálható, következőleg reális alapjának kell lenni. A leghíresebb bölcselők, a legjózanabb kutatók s a legbiztosabb megfigyelők hódoltak meg neki s erősítették meg részben sajat éleményeikkel. A görög-római ó-korból Sokrates, Plato, Plutarchos, Cicero, Dio Cassius saz ifjabb Plinius említendő ;2) az egyházatyák közt Ágoston s Aquinói Tamás; az újabb s legújabb időkben a már említett bölcselőkön és spiritiszta tudósokon kivűl Leibnitz,Shakespeare, Grotius Hugo, Pufendorf Sam., Macchiavelli, *) Parerga und Paralipomena. Berlin, 1851. I. köt. 281. 1. 2) A régi görög s római írók gyakori nyilatkozatai ugyanazon jelleggel bírnak, mint a későbbiek. V. ö. Tafel X, Die Unsterblichkeit und Wiedererinnerungskraft der Seele stb. Tübinga, 1853. 50—72.1. A szellemmegjelenések e határozott és sajátságos jellemében azoknak megerősítését látja Schopenhauer i. m. 282.. 1.
