Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

VIII. Elméletek

478

Thomasius, Lessing, Goethe, Wieland, Jean Paul, Steffens, Schubert, Passavant, Palmieri, des Mousseaux, de MirVi 11 e, Petz, Dippel stb. A Sorbonne egy 1518-iki határozattal megegyezőleg 1724. jan.

23-án elismerte, hogy a megholtak lelkei visszajöhetnek s az élőknek megjelenhetnek.]) Kant3) bevallja, hogy helyes Ítélőképességgel biró és jól értesült tanúk állításai és a legyőzhetetlen kétkedés ellentállása közt az együgyű álláspontjára kell helyezkednie, s azon eredményre jut, hogy a túlvilágról való ismerethiány miatt nem mer egyik-másik szellemtörténettől »minden igazságot egészen megtagadni, de azon szokásos, bár csodálatos fentartással teszi azt, hogy minden egyest kétségbe von, de együttvéve némi hitelt ad azoknak;« oly fentartás, melyről kétségkívül azt hitte, hogy avval már a felvilágosodott kor 3) tagadó szellemének tartozik. »Száz ember közt alig van kettő,

') V. ö. Perty, Die sichtbare und die unsichtbare Welt. 165.1.

2) Träume eines Geistersehers (Swedenborg), erläutert durch Träume der Metaphysik. Riga és Mietau, 1766. 78. 1.

3) Főszerepet Nicolai Ker. Fr., Goethe híres ellenfele vitt. Nicolai néha visiókban szenvedett, a melyeket nadályok által iparkodott elűzni. Ezen gyógyítás módjáról felolvasást is tartott a tudományos akadémiában. 1797-ben kisértet járt Tegelben, a H u m- b o 1 d t családnak Berlin mellett fekvő mezei birtokán. Ezen esetről is tartott fölolvasást Nicolai: »Beispiel einer Erscheinung mehrerer Phantasmen« czímen ; lenyomatott a »Berliner Monatsschrift« 1799. évf. májusi füzetében. Ez adott alkalmat Goethének arra, hogy >Faust«-ban kigúnyolja a »szellemek«-ből tréfát űző prokto- fantazmistákat (alfel-látó). A »Walpurgis éjszakájában« a »prokto- fantazmista és szellemüző« csúfos kudarczot vall :

»Az átkozott raj ! Nézd mi mindent nem mer!

Hát nem kimutatám, miként az árnyak

Becsületes talpakon soh’sem járnak ?

Sőt még tán szólnak is mint igaz ember.

»Még vagytok? El! ki látott ilyen csodást?

Minek csináltunk fölvilágosodást !

Ez ördögnép nem hederint szabályra ;

Úgy eszesedtünk és ez egyre járja.

Oly rég söpörgetek a babonán,

És még se pusztul ; szörnyű, igazán !«