Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
rnmm*. 428 féle lélekszaglalásnak keveréke ; W i p p r e c h t1) » gondolkozáserő «-nek nevezi. Az anyagéivü nem gondolhat említésénél másra, mint sajátságos fiziológiai jelenségre, az agyvelő tömecsek véletlen játékára. A pantheista a mágikus erőben az »absolut«-nak, a »független öntudatlan«-nak, a mindenségen átömlő »világiélek«-nek rendkívüli kinyilatkozását szemléli. A mi mindenekelőtt ama kérdést illeti, hogy váljon a közönséges vagy a »mágikus én«-ben fekszik-e a lélek súlypontja: határozzon a lélektani Ízlés. És valóban a fennevezett bölcselő legtöbbje ama látszólagos képtelenségben tetszeleg magának, mely szerint az öntudatlan alvást és álomlátást a lelki tevékenység napsarki, fénynyelteljes oldalául, önmagában összegyűlt lelkiéletül, az öntudatos észrevevést ellenben az ész- és akaratbeli tevékenységgel egyetemben az éj munkájául, a lélek »bizonytalan szürkületi életéül« 2) tekintik, elnevezve a lélek alvását ébrenlétnek és az ébrenlétet alvásnak. Mert miként Wundt3) jól megjegyzi, »mi az álomban majdnem mindazon jelenségeket magunk élhetjük át, melyekkel a tébolyházakban találkozunk.« Másrészt azonban meg kell engedniük, hogy mindazok, a kik »kettős én«-jök tudatát egész a lelki önszétbomlásig fokozzák és magokról, mint valami harmadik személyről beszélnek, a közönséges és egészséges emberi értelem előtt, mely a természetes ismereti világban még mindig illetékes bíróul elfogadandó, tébolyodottakul tekintetnek. »Ezen két körnek állandósított egymás melletti létezése, avagy egymástól távoltartása« mondja Baader az idézett helyen, »szükségkép tébolyodottságra vezet, és bolondjaink nagy része ily módon lett tébolyo- dottá«. Ennélfogva a szellem egészségéhez tartozik, hogy sarki erői nem önhatalmi elszigeteltségben egymás ellen, hanem össz- hangzólag egymással működjenek és maga a szellem, mint minden lelki és »mágikus« tehetség egyetlen hordozója és meg- oszolhatatlan alanya, ne zavartassák háztartásában. Egyébiránt világos, hogy a »mágikus erő« elmélete csak“) Der Spiritualismus stb. 16. 1. 2) Fichte, Anthropologie. 3. kiad. Lipcse, 1876. 411. 1. *) Grundzüge der physiologischen Psychologie. 2. kiad. Lipcse, 1880. II. köt. 381. 1.
