Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

VIII. Elméletek

429 ugyan sok nevezetes jelenség természetes megfejtését tesz ki le­hetővé és a természettan- és lélektanban oly hézagot tölt ki, a melybe különben minden egyébnek mellőzésével a szellemi világot szokás beállítani. Ez érdeme ezen elméletnek és elis­merni azt annyit jelent körülbelül, mint az őt megillető egész dicséretet kimondani. Ha oly jelenségeket kell meghányni, me­lyek egyrészről az ismert természeterőkben nem bírnak meg­felelő okkal, másrészről pedig épúgy az Istenhez és angyalaihoz, mint az ördögökhöz való oksági viszonyra nézve ellentétben vannak, úgy a tudományra nézve természetszerűleg ama kény­szerállapot áll elő, hogy vagy minden megfejtési kísérletet mint lehetetlent visszautasítsunk, vagy rejtett erőkre hivatkozzunk. Ha az emberi természetnek még ki nem fürkészett lelki ké­pességeit, melyek az érzéki lekötöttségnek, vagy, mint Hei­lenbach mondja, a »tüneményi elfogultságnak«; meglazítása után tevékenységre lépnek és nevezetes jelenségekben nyilvánul­nak, »mágikus erőkűl« nevezzük, ez ellen ugyan mit sem lehet felhozni, de nem valami különösen sok van azáltal elérve ma­goknak a jelenségeknek közelebbi megfejtésére. A »mágikus erő« szónak az uralkodó bölcseleti műnyelvbe való általános felvétele nem lett annak osztályrészévé ; e szó különben, mint sok más, pl. »a kedély« azokhoz tartoznak, a melyeknek elő kell államok ott, »ahol a fogalmak hiányzanak.« Kívánnunk kell azonban úgy ezen, mint minden más elmé­lettől azt, hogy úgy a természeti, mint természetfeletti erőknek hagyja meg az őket megillető tért. És ezen fentartással csakis a hézagpótlónak helyét jelölhetjük ki számára. Ezzel természete­sen a par excellence »bűvészek« nem elégesznek meg, minthogy sokkal magasabban gondolkoznak elméletökről, mintsem hogy annak ily megaláztatásába beleegyeznének. Legtöbben közülök azonban megszűntek bölcselők lenni és ábrándozókká lettek, minthogy elméletöket nem hozták a kellő összefüggésbe az el­ismert lélek-, élet- és természettani törvényekkel, hanem a leve­gőben, szabadon függni hagyták azokat. Minthogy a mi szabály- szerű é n-ünk semmi más é n-t nem tűr meg maga mellett ál­landó vendégül és lelkünk egyáltalán kettős-testre nem szo­rul, s azért mindazon fejtegetések, melyeket ezen kalandos

Next

/
Thumbnails
Contents