Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
^1 426 rejtezés (tetszhalál)benső ébrenléttel és. titokzatos élénkséggels lelki tevékenységgel. A szokásos ébrenlét és napiélet a közönséges én-nek természetszerű köre, a mely közönséges én kiválólag a világ külső, nyílt és zajos sürgés-forgásában érvényesül és érzi magát otthon. A mystikai én csendet, homályt, visszavonultságot kedvel ; magában azonban hasonlíthatatlanul világosabb és élénkebh, mint a közönséges én, mely az előbbivel szemben, ha még annyi pislogó értelmi mécset gyújtana is, mégis csak éj és sötétség minden mélyebb vonatkozásaiban. A közönséges én az agy velőbe zárva, a mely palotája és börtön 1 a k a is egyszersmind, elszigetelt részét teszi lényünknek, melyben az utóbbinak sajátos természete összpontosul.... Van magában az emberben bizonyos mélyen fekvő benső világosság, a mely jóllehet közönséges állapotaiban ő előtte is homályos és idegenszerű, mindazáltal alapjában. vele lényegileg egy, a mely által ő a dolgok benső, általános mivoltjávaLés életével is közelebbről és közvetetlenebbül összefüggés a mely reá nézve csodálatos állapotoknak, belátásoknak és tehetségeknek többé-kevésbbé bőséges forrásává lenni képes.« ]) A lankesteri (Pennsylvania) Fahnestock Baker Vilm,'®) orvostudor a lelki élet összes mystikai jelenségeit, különösen a »clearmindedness«-eket, vagyis a világos eszmélést és távolra való hatást az alany tulajdon akaratából magyarázza. Szerinte a statuvolizmusban vagyis az önakarati állapotban levő személyek emelkedettebb érzékerőkkel bírnak, úgy hogy névszerint az »aurá-t, azaz amaz elhasznált anyagot képesek észre venni, amely minden egyedből kisugároz és minden tetszésszerinti lényegre átmegy. J) Das Reich des Wundersamen und Geheimnissvollen stb. Regensburg, 1872. 52. 1.-) Nagyobbik munkájának ez a czíme : Statuvolism ; or, Artificial Somnambulism, hitherto called Mesmerism ; or Animal Magnetism etc. ■ By Wm. Baker Fahnestock. M. D. Chicago, S. S. J o n e s, 1871. 328 1. V. Ö. Statuvolence oder der gewollte Zustand und sein Nutzen als Heilmittel in Krampfzuständen und bei Krankheiten des Geistes und Körpers. Németül Wittig G. K.-tól. »Psych. Studien.« 1883. 1. füzet. 9-17 1.; 2. füz. 66—72. 1.; 3. füz. 112—120. 1.; 4 füz, 169—174. 1. ; 5. füz. 203—208. 1. ; 6. füz. 255—257. 1.
