Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
422 puhatolni, s ime kitűnt, hogy hisz ő tulajdonképen nem emlékező tehetségéből munkálkodott, hanem mindazon számokat és adatokat, melyek a mellékszobában a segéd szemei előtt voltak, szemlélhetően látta és olvasta. Ez a dolog annyira megijeszté barátunkat, hogy attól való félelmében, hogy megőrül, felhagyott a munkával. De mindeddig nem szólott ezen tüneményről és pedig azon okból, mert attól tartott, hogy mint kisértetlátót kinevetik, ha észleleteit elmondja.« Mindazáltal e fajú látomások sokat veszítenek csodás voltukból, mert ritkán lesznek a legapróbb részletekig beigazolva. Csalódások fordulhatnak elő és pedig oly benyomásoknál, amelyeket a feloldott belérzék minden külső érzéki készülék nélkül, vagyis, a specifikus érzéki szerveknek ösmeretes közvetítése nélkül nyer, tán még könnyebbén és gyakrabban, mint a rendes érzéki észrevevéseknél. Főkép olyankor, midőn az előbbiek az ébren levő öntudatba benyomulnak, hova mint idegen elemek némi módon betolakodnak, érzéki-empirikus képzetekkel való összekeveredések következése az öntudatnak megzavarása vagy elmozdítása lehet. Egy igen tanulságos e nemű esetet észlelt O z a n a m orvos az ismeretes Ozanam Frigyes fivére egy idegbetegen s azt Méric úrral, a sorbonne-i erkölcstan tanárral közölte.1) Többször kénytelen volt chloroformirozni az illetőt s ez által hosz- szabb álmot idézett elő. »Ezen álom alatt, így szól erről, felelt kérdéseimre. E feleletek, melyek jóslatokként hangzottak, igaz voltukkal és rendkívüli mély jelentőségükkel ugyancsak bámulatra ragadtak. Egy alkalommal, miután chloroformiroztam, azt kérdeztem tőle, mi újságot tud fivéremről ? Ő ezt felelte : Igen sajátságos, egy tornyot látok, amely le akar dőlni (a görbe torony), egy szobába lépek. Ott egy férfi van, sima fekete hajjal, igen ha- lavány, nagyon beteg . . . Egy gyermeket is látok, aki sir . . . Egy rózsát, a császár képét és feszületet veszek észre .... Nemsokára irtain testvéremnek és megkérdeztem, mit csinált azon napon és azon órában. Ő ezt felelte: Még Pisában Ü Méric, Das andere Leben. Jogosított ford. Mainz, 1882. 244. s köv. 1.
