Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

VIII. Elméletek

■■■■ ■m 418 tolják, nem engedi, hogy föltűnő eseményekben higyjenek. De mert a tények súlyával szemben, melyek nagy számban és a leg­jobb hitelű tanúságokkal ellátva feküsznek előttünk, hosszabb időre eredményesen nem lehet küzdeni, több oldalról kezdettek ezen dolgokról nyíltabban és elfogulatlanabbul beszélni, ami bi­zonyára nem vált kárára a valódi, minden tény előtt meghajoló tudománynak, mert ama jelenségek inkább képesek, mint bármi más, az emberi szellem lényege és képessége felől táplált fogal­mainknak szűk látóhatárát kiterjeszteni és annak buvárlását új irányba terelni«.1) Legutóbb d u Prel K á r o 1 y az alvást és álmot a jövő bölcseletének alapjává és a mysztikát a vi­lágnézet középpontjává teszi, melyre mind a Kant-féle ész- itélet, mind az érzéki észrevevés fiziologikus elmélete s a darwi­nizmus egyformán rámutatnak. »Aki monista akar lenni, mondja ő, aki az embert és a természetet együtt akarja felfogni, an­nak saját öntudatos énünknek sötét követőjét, tudniillik az érzéki észrevevés határán alul levő ént is figyelembe kell ven­nie.« !) Hartmann Ede, az »öntudatlan« bölcselője szintén nagyon kedvezőtlenül Ítélte meg azokat, akik ezen sötét ke­rület valódiságáról és fontosságáról mitsem akarnak tudni. Többek közt igy szól : »Az, hogy lelkiismeretes szemlélő képes legyen az efajta jelenségeket mind egészen tagadni, csak abban leli magyarázatát, hogy nem ismeri a jelentéseket s ez pedig az ismerni nem akarásból származik. Meg vagyok róla győződve, hogy sokan, kik minden emberi jövendölést tagadnak, máskép vagy legalább is elővigyáz óbban Ítélnének, ha érdemesnek tar­tanák fáradságot venni arra, hogy az idevágó tényekről szóló jelentésekkel megismerkedjenek, és én azt hiszem, hogy manap­ság még senki sem szégyenkezhetik azon, ha oly nézetet fogad el, amelynek az ókor összes nagy szellemei (Epikurust kivéve) hódoltak, amelynek lehetőségét aligha merte valamelyik a nagy újabb böcselők közöl kétségbe vonni és a mely nézetet a német fölvilágosodás előharczosai oly kevéssé voltak hajlandók a dajka­mesék országába utasítani, sőt inkább Goethe saját életéből ') V. 6. F i c h t e J. H., Anthropologie. 3. kiad. Lipcse, 1876. 386. 1. 2) du Prel Károly, Die Philosophie der Mystik. Lipcse, Gün­thers biz. 1885. 200. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents