Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
Bevezetés
10 és szellemek szives fogadtatásra és buzgó ápolásra találtak. Ahol kialudt a hit ragyogó csillaga, ott az érzékfeletti összeköttetések kiolthatatlan szükséglete bolygó lidércztüzek után futkos, s csalképekben, valamint ábrándozásokban gyönyörködik. A száraz, lélekben szegény, kedélyében üres számítás a legvastagabb babonához vezetett, és egy pillantás ama mindent tagadó föl- világosodottakra, kik a tengerentúli babonában mohó vágygyal kerestek kárpótlást atyáik eltékozolt birtokáért, azon benyomást teszi, hogy a hitetlenség ráunt saját sivár kelletlenségére. Gyakran hallottunk ilyen vallomásokat : »Csak kevés számú magas gondolkozású művelt ember képes a materialis tanok vigasztalan sivárságában megnyugodni.«1) A tömeg, mely gyönyörben úszva, a modern haladás zászlóvivőit a sivatagba követte, már régóta kezdi érezni, hogy a sivatag homokjában nyomorúltan el kell tikkadnia. Elvont üres dolgokkal és homályba burkolt elméletekkel megrakott asztal a lehető legrosszabb kárpótlás a mennyei mannával gazdagon terített asztalért. Az emberi önhittség és hiúság sovány rendszerei az éhező népnek egy-két morzsa szellemi táplálékot sem adtak a művelődés és költészet teréről, és ezeknek atyái, szív és kedély nélkül, termékenység hiányában, a száraz tarlón nem tudtak semmit sem termelni, a mi egy vallásos megelégedés után áhítozó lelket kielégíthetett volna. De mivel a kereszténységnek félreismert életerejével egyszer s mindenkorra el kellett temettetnie, nem maradt más hátra, mint a pogány hullát újból feltámasztani, vagy legalább is galvanizálni. Az utópiában újból felfedezett és felelevenített spiritizmus, mentő oáz gyanánt tűnt fel. És a művelt nemzedékek elzarándokolnak a régi pogány templomok romjaihoz, hallga- tódznak az elnémult jóshelyeken, koldulnak a modern varázslók ajtói előtt, ájtatosan üldögélnek a szemfényvesztők és ezermesterek lábainál, azonfölül szíves-örömest fogadják el azt, a mi különben csak a vadembert elégítheti ki. A keresztény hittudománytól való elpártolást egy új theurgia követte, egy újabb babona, még kalandosabb és visszataszítóbb, mint a pogá>) »Ausland« 1875. évf. 108. 1.
