Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
Bevezetés
11 nyoké, az Istenről megfeledkezett hitetlenség keserű büntetésére a mely az anyag tömecsmozgásaiban kereng. Mint a vakmerő' tagadásnak és minden szellemi dolog kigúnyolásának igazságos büntetése, úgy tört ki most ragályszerűen ama hódító anyag- elviség, mely a szellemeket látható, hallható és tapintható alakban állítja elénk, s nemcsak azokat, de még a gondolatokat is »anyagiasitja« s azokat ráadásul be is festi. És ezen új babona, mint a kereszténység megmentője mutatja be magát a világnak. Az új platonikusokP orfiriusz, Jamblichusz stb., kik a pogány világ rothadó hulláját a keresztény szellem hatalmas lehelletétől hiába akarták védelmezni, nehezen sejtették, hogy egy-két század múlva, melyek mind a keresztény szellem áldásos és dicső tetteiről tesznek tanúságot, a keresztény társadalom kebeléből támadó férfiak a keresztények keményen szorongatott Istenéért ugyanazon fegyvereket fogják kezökbe ragadni, a melyekkel azelőtt a pogányság védői szállottak síkra isteneikért. Ama bolygó tűz, a mely barátságtalan fényével oly helyeket világít be, hol utoljára egy magas műveltségű nép lakott, századunkban ama tiszta fényt pótolja, a melyet az evangélium napja áraszt szét a föld kerekén. Vannak emberek, a kik az újabb műveltség haut goüt-jával telve, a materialisták soraiból víg zeneszó mellett vonultak át a spiritizmus táborába, s abban a rögeszmében szenvednek, hogy az éj sötétjébe sülyedt pogányság utolsó kétségbeesett eszközeivel a kereszténység szellemét a helyes útra terelik, hogy kopogó asztalok segélyével az elveszett eszményi javakat az elszegényedett emberiség számára ismét megszerzik. Azt hiszik, hogy varázskészülékkel meg lehet szilárdítani a hit alapját s a szemfényvesztéshez hasonló mutatványokkal vissza lehet szerezni a kereszténység kigúnyolt csodáinak a tiszteletet. Ha Isten földi országának fennállása nem isteni Ígéret által lenne biztosítva, akkor a régi kulturvilág pusztulását megelőzött eseményekkel analog jelenetek láttára aggodalommal kellene eltelnünk, hogy most már a jelen műveltségnek is, miután a spiritizmus czafrangjaival feldiszíték, ütött az utolsó órája. Az anyagelviség fénykorában kettő közt kellett választani:
