Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
411 szükségünk, a mely legalább is pár ezerszer van körültekerve. De ha ez az áram oly erős lenne is, hogy más izmokra is inger- lőleg hathatna, akkor első sorban ugyanazon test szomszéd izmait is összehúzná. Ha a természet oly erőssé tette volna az áramot, akkor az említett okból a testben semmiképen sem keletkezhetnék elszigetelt mozgás. De ha elfogadunk is a távolságra ily befolyást, meg kell gondolnunk, hogy minden összetett czélszerű mozgás részben egymástól távol álló izmok összehúzódásából alakúi. De a fizikai hatásnak a térben legközelebb eső izmokra kellene első sorban befolyással lenni. A más testre gyakorolt hasonló befolyás a lehetséges fizikai föltételek számtalan változata mellett alig lenne valaha lehetséges és ki nem számítható.1) Most előáll Dr. Hertzka Th.* 2) és azt állítja, hogy a végkövetkeztetések egész lánczolata »egyáltáljában minden alapot nélkülöz«. Első sorban azon tényre figyelmeztet, hogy még a távirókészülékek is a szorosan egymás mellett futó drótok erős inductio-áramai ellenében is tökéletesen megtartják semleges- ségöket, mig ellenben egy táviróvezetékre még elegendő távolban is érezhető hatást gyakorolnak. Ennélfogva egy izom- vagy idegármnak a delejtűre való delejes inductio-hatása gyönge- ségéből nem lehet következtetni annak oly lehetetlenségére, hogy ugyancsak ezen idegfolyam épen azon idegekben, melyek az övéhez hasonló működési kör egyikéhez tartoznak, igen erős másod-eredményeket idézzen elő. Külömben, hogy mily csekély a hasonlóság azon hatás között egyrészről, a melyet valamely ideg- vagy izomáram az általa működésbe hozott érzési, gondolkodási vagy érzéki szervre, s azon hatás között másrészről, melyet mindennemű delejvillamos készülékekre gyakorol, már abból is kiviláglik, hogy az idegfolyam, amely a delejtűt egyáltalában erősebb ingadozásokba nem hozza, mint bármely más rendes idegáram, mégis ölni képes. Valamint a pisztolylövés, melyet a telefon hallócsövében sütünk el, annak, aki a másik végén a hallócsövet fülénél tartja, a dobhártyáját elrepeszteni képes anélkül, hogy ezért a villamos inductio-áram, amely e hatalmas távolbahatást közvetíti, a delejtűt észrevehetőbb inga*) A »Wiener Alig. Ztg.« 1884. márcz. 8-iki esti száma. 2) »Wiener Alig. Ztg.« 1884. márcz. 9. sz.
