Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
.................... ^ ' - — - ■ ........•■' ■" -r- • - • - » ^ V410 ugyan egymást, de teljesen semmitsem vesznek észre ebből; mert a kölcsönös innervatio-hatások fölötte gyöngék, külömbö- zők, s egymást nagyon akadályozzák. Hasonló módon lehetne továbbá a gyermekek ismeretes utánzási igyekezetét, a hypnotizált személyek hajlamát, melynél fogva összefüggéstelen szavakat gépiesen utána mondanak és különös utánzó mozdulatokat tesznek, meglepő egyszerűséggel megmagyarázni. Midőn az előadó erre azt a tényt, hogy benső ingerek is érzéki benyomásokat idézhetnek elő, azon föltevésből következtette, hogy az ingerek határai némely egyéneknél rendetlen fizikai és psychikai állapotok folytán esetleg nagyobb kiterjedéssel bírnak, azon végső következtetésre jutott, hogy az ilyen egyének föltételesen alanyi érzéki benyomásoknak (szülés hangbenyomásoknak) lehetnek alávetve, amelyek számára az egész földi tapasztalati világban hasonló tárgyat nem találnak, s a melyek azért alanyi felfogásuk előtt, mint »földöntúli jelenések« szerepelnek. Az ily rendetlen érzéki képekkel járó villamos áramok azután kedvező föltételek mellett a szomszédos hasonló hajlamú egyénekre is átszármaznak s így az egyesnek rendetlen érzéki képéből származó földöntúli jelenség többeknek birtokává válhatik. Azon kérdésre, váljon spiritisztikus médiumok közvetítésével talán a fizikai testeken maradandó változások lehetségesek, melyek az ismeretes természeti törvényekkel ellenkeznek, Simony tanár a leghatározottabban tagadólag válaszolt, de egyúttal másrészről tiltakozott az ellen, mintha ő ennek következtében a földöntúli tényeknek mint ilyeneknek létezését tagadná. Ezen hypothézistől, amely külömben is a spiritisztikus tüneményeknek csak egy részét képes megvilágítani, Benedikt tanár egy rövid előadásában fölötte kedvezőtlen kritikának vetette alá, azt állítván, hogy az »elemi fizikai és fiziologus hibában szenved.« Simony föltételezi azt, hogy azon villamos áram, mely az izmok összehúzódásából keletkezik, más emberek izmaiban is hasonló áramokat idéz elő. De ezen izomáramok rendkívül gyöngék, annyira, hogy ha egy érczkapocscsal kötjük egybe, létezésüket semmiféle delejtűvel nem lehet észrevenni, hanem e végre multiplikátorra van
