Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
405 érczkincseket, ércztelléreket és hullákat kőkoporsókban. Ily »látnoknő« volt ama Pedegache1) hölgy is Lissabonban, a ki nagy mélységben lenn a földben a vizet és az akkori portugál királynak uj palotájához a forrásokat kijelelte. Minden egyes alkalommal megjelelte a mélységet, a melyben a források mentek, a földrétegeket, melyek egész addig le egymásra következtek, az erek gazdagságát, irányukat és hálózatukat. Kevésbbé óvatos rajongók még sokkal csodálatosabb dolgokat beszéltek róla. Ily esetekben nem »mágikus« izgatottságról vagy a földi elemekhez való »mystikus« viszonyról, hanem csupán idegvillamossági érzetről lehet szó. A varázspálcza magában véve igen ártatlan szer lehet a viz és érczek iránt levő érzékenység megjelölésére ;deaHermes bűvösbotjához kapcsolt népbabona ezt a botot bűvös szernek tartja elásott kincsek, elmozdított határkövek, elrejtett tolvajok stb. felfedezésére. Ama tény, hogy sajátos szervezettel biró egyének távollevő anyag hatásai iránt fogékonyak, megengedi nekünk, hogy annak lehetőségében higyjünk, hogy viszont az emberi szervezet bizonyos feltételek mellett, a melyeket a médiumi tehetség, önkívületi állapot és kívülről jövő sajátságos befolyások adnak meg, fizikai erejének segítségével képes a fentebb kifejtett értelemben bizonyos távolbahatásokat véghezvinni. És ezen hypothesis, mihelyt ama befolyás egy rövid távolsághoz és mechanikai erőhatásokhoz viszonyítjuk, mi csodaszerűt sem tartalmaz. A természettudomány egy törvényének sem mond ellent, ellenkezőleg, miként minden anyagi erő némiképen túllépi az anyag határait, a melyben lakozik, úgy az állati villamosság is, amely az idegek, izmok és bőrszövetekben kering, kivételképen elkószálhat és távol álló tárgyakat is megragadhat. Ha a bölcselet azt veti ellen, hogy az ilyen rendkívüliségek rendellenesek, akkor beismerjük a rendellenességet, jóllehet még jelenben is tekintélyes bölcselők * 2) ama véleményben vannak, hogy némely élettani jelenségeket csupán életfluidumnak föltevésével, a mely folyvást működik az életfolyamatban és az élőlé‘) Pierre Le Brun, Hist. crit. des partiques superstit. Am- sterd. 1733. I. köt. 58. 1. Görres, i. m. 187. 1. 2) V. ö. Wiese r, Der Spiritismus. Regensb., 1881. 52. 1.
