Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
400 a tekercsben, "úgy azon ülésmód, amelynél a kezek az asztalon nyugosznak úgy látszik az ő psychikai erővel való megtöltésé- sének folyamata, ha ugyan szabad e kifejezést használni. És ezen erővel valószínűleg minden emberi lény bir kisebb vagy nagyobb mértékben, melyet azonban a psychikus rendkívüli fokban bir azon tulajdonsággal együtt : hogy azt ily összegvűlött állapotban eddig ismeretlen módon irányozza, melyet azonban felfedezni a tudomány dolga volna.« Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy mi a »psychoddal«, »psychikus erő«-vel vagy bármi máskép megnevezendő fluidum- mal való fényűzésről lemondhatunk. Mert ama jelenségekre, a melyek egyáltalán természetes magyarázat által hozzáférhetők, tökéletesen elég a vitális és légköri villamosság, feltéve, amiként az a »psychisták« részéről is történik, hogy egy intéző értelem is együtt működik, vagy más szóval, hogy a lélek bizonyos feltételek mellett elekfromotori tapogatóit képes lakásából kidugni.*) Azon fordul meg tehát a dolog, váljon az idegvillamosság bizonyos, eddig nem ismert feltételek mellett képes-e az emberi szervezeten kivűl vagy az izomerő hatáskörén kivűl határozatlan, de nem határtalan távolba hatni. Egykor a scotisták s újabban tekintélyes fizikusok pl. Zöllner,2) W eber, Fechner tanították ugyan a közvetet- 1 e n távolbahatás (actio in distans) lehetségét. De az újabb fizikusok és bölcselők nagy része, mint Thomson, Tyndall, Helmholtz, du Bois-Reymond, Seechi, Fichte, U1 r i c i és mások N e w ton nal együtt a régi axiómát tartják, hogy a test csak ott képes hatni, a hol van. Mindenesetre paradox valami azt állítani, hogy az ott működik, a hol nincs, és ott *) Utólag megtudtuk, hogy C o x is ugyanezen véleményen van. »Azt tartom, mondja ő, jóllehet még nincs egészen bebizonyítva, hogy a psychikus erő ugyanazon erő, a mely, ha a delejen megy át, delejesség, ha a villamgép vezetőjén — villamosságnak neveztetik ; mely azonban, ha az idegszervezeten vagy pedig csak általában szerves anyagon megy át, egy sajátos formában állítja magát elénk és a delejben és a villamgépben történő megjelenéseiben, a melegben és a fénysugarakban ép úgy külömbözik, mint eme formák mindegyike egymástól külömbözik.« »Psych. Studien.« 1883. 10. fűz. 460. 1. 2) I. m. I. 16. s köv. 1.
