Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

VIII. Elméletek

van, a hol nem működik. Ebben ellenmondás rejlik ama ter­mészettudományi alapelvvel, hogy az erő az anyaghoz van kötve s igy tehát attól elválasztva nem működhetik.x) De a közvetet­ten távolbahatás hypothezise ily elválást foglal magában és az erőt annak természetes hordozójától elválasztja. Másrészt azonban az összes anyagi erők, nem csupán a nehezkedés, fény és meleg, villamosság és delejesség, hanem a szorosabb értelemben vett tömecserő : adhaesio, cohaesio és che- miai rokonság ama anyagokon vagy parányokon túl is hatnak, a melyekhez tartoznak. Eme utóbbi erők ugyancsak közvetetlen közelben, de ép ezért ellenállhatatlanul hatnak, mert a pará- nyoknak egy tömegbe való legbensőbb egyesülését eszközük,• míg a nehézségerő és a tömegnek vonzóereje, a mely jóllehet nagyobb távolságba hat, ily eredménynyel még sem bir. Az, hogy a legyőzendő távolság kisebb-e vagy nagyobb, nyilván­való, hogy mit sem tesz. Ezenfelül kell, hogy az egyes atomok, melyek a testet képezik, ugyanazon erővel bírjanak, a mely az egészben van, s így minden mérlegelhető, azaz tömegképzésre alkalmas parány kell hogy legalább in potentia bírjon a távolba működő vonzó erővel is. Kell tehát, hogy a testek között,, amelyek a távolban egy­másra hatnak, oly közeg létezzék, a mely azok erőhatását tovább adja. Descartes azt hivé, hogy a térben és minden test­ben folyékony anyag teszi körfutását, Newton és barátja Clarke Sámuel minden fizikai jelenséget egy finom szel­lem tevékenységére vezettek vissza, a mely a világ >Isten senzo- riumát« és minden egyes testet betölt. S e.c c h i a legtöbb fizi­kussal egyetemben feltételezi, hogy az aether az általános köz­vetítője a természeti erőknek. Az újabb fizika szerint ugyanis a mérlegelhető anyagot nem kell mint egészen szilárd, hanem a térben parányokra osztott tömeget képzelni, melyek között egy súlytalan anyag van, az aether, a mely hasonlóan a legkisebb ') Eme ellenmondást az atomikus »dynamizmus«, melyet tekin­télyes fizikusok és bölcselők vallanak, sem képes eloszlatni. Ezek az atomot az erő középpontjának tartják, melynek taszító vagy visszaható ereje a. középponti erő, és az anyagot vagy tömeget a különféle vonzó­erők (cohaesio, adhaesio, chemikai rokonság) eredményének. Schneider : A szellemekben való újabb hit. 26

Next

/
Thumbnails
Contents