Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
388 öntudat körén a 1 ú 1 van is, izommozgásokban jelenik meg, és hogy asztalok és Írónők ily módon tényeket lepleznek le, amelyek, bár egykor ismeretesek, régóta feledve voltak, vagy pedig oly feleleteket adnak, a melyek jóllehet a kérdezőnek mostani hitével ellenmondásban állanak, mindazáltal az utólagos vizsgálat iga- zoknakismerifel azokat,«1) vagyis másszóval: öntudatlan képzetek hatnak a mozgató szervekre és ez által izommozgásokat idéznek elő, melyeket az asztalokkal is közölnek. Mi oly kevéssé vagyunk a szellemvadász-véleménynek barátai, hogy az író médiumok mozgását igen szívesen származtatjuk le fiziologiko-psycho- logikus szerkezetből, a mely az alvajárásnál és az álomban való cselekvésnél is szerepet játszik. Nyilvánvaló, hogy ezen »ide- odynamikus« elmélet, amint azt Braid elnevezte, már mind azon tünemények megfejtésére elégtelen, melyeknél a médiummal való közvetetten összeköttetés hiányzik. Crookes, Wallace stb.-nek ép emiatt gyermekjáték volt Carpentert, a ki külömben is a spíritisztikus ülések felől tartott jelentéseiben nagy megbízhatatlansága miatt bűnös, megczáfolni. Ezen üléseken a jelenéseket »öntudatlan agymozgás «-nak tulajdonítani »annyit tesz, mint azokat, csupán csak nevet adva nekik, meg nem magyarázni, és gyermek vagy pedig vadember módjára a nevet elegendő magyarázat gyanánt fogadni el.« 1 2) Ugyanez áll BrayKároly, a »szükségesség bölcseleté« írójának hasonló hypothesiséről. Ez az erőt, a mely a spiritizmus jelenségeit létrehozza, úgy jeleli meg, mint »az összes agyaknak kisugárzását, melyeknek sűrűségét a médium annyira nagyob- bítja, hogy más jelenlevőknek is lehetségessé teszi, hogy vele közlekedésbe lépjenek, és az összes jelenlevők előtt levő új in- telligentia valamely más távollevő agyé, a mely ezen forrással befolyásolja a médium szellemét vagy másokat is a jelenlevők közöl«. Ép így beszél ő egy intellectuális vagy gondolati athmo- szféráról, mint a cerebratio vagy agyműködés eredményéről, a mely azonban addig nem bir öntudattal, mígsaját szervezetünkbe 1) »Psychische Studien.« 1874. 273. 1. 2) Wallace. Eine Verteidigung des modernen Spiritualismus stb. 111. 1.
