Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
371 az idegingerlés excentrikus projectiojának törvénye szerint az izgatott agyrésznek megfelelő érzéki idegekre száll át, és oly benyomást okoz, mint a kívülről érzékelt mechanikus, chemikus, vagy dynamikus ingerek. Ezen, az agyrégiókból a külső érzékekre vetett és tárgyilágos, űrben létező képek gyanánt észlelt képzeleti képek a hallucinatiók. Ama körülmény, hogy a képzetek, melyek némiképen hallucinatiókká sűrűsödnek, nem külső ingerek, hanem a központi szerv izgatásai által jönnek létre, teszi megfejthetővé azt, hogy még vakoknál és siketnémáknál is fordulnak elő látási, illetőleg hallási hallucinatiók. A hallucinatio egyike a legcsodálatosabb psychiko-fiziologiai tényeknek. A lélek anélkül, hogy tudomása volna róla, sub- jectiv esetből objectiv esetet alkot, a belső szemléletet külső megjelenéssé alakítja át; a központi ingert érzéki benyomás, látás-vagy halláskép stb. alakjában veszi fel öntudatába és tárgyilagos valódiságot tulajdonít neki, a mely hasonló ezen benyomáshoz. Miként már jeleztük, a hallucinatio egészen rendes testi és lelki állapot mellett is felléphet és csupán képzelődés által is előidézhető. Scott Walter beszéli, hogy mikor élénken gondolt vissza barátjára Byronra, úgy látszott, mintha alakját az ágy függönyei közt látta volna. Goethe saját életéből említi fel, hogy szenvedélyes vágyával kedvesét varázsolta maga elé.x) Legtöbb esetben azonban a hallucinatio bizonyos testi állapotoktól függ, vagy legalább olyanok elősegítik. A hallucinatiók tartalmában és jellegében visszatükröződnek azon befolyások, a melyek azokat előidézték ; testi változások és fájdalmak, a lelkiismeret szava, rögtöni szív és lelkiállapot, uralkodó szenvedély, erősen kifejlett hajlam azokban jellemző kifejezést nyernek. Angyali látomások nem az állatias l) Eckermann, Gespräche mit Goethe. III. k. 201. s köv. 1. »Azt hittem, hogy láthatatlan fensőbb lények vesznek körül, a kikhez fohászkodtam, hogy az ő (kedvesének) lépteit irányozzák felém vagy az enyéimet ö feléje.« Goethe nagyon hajlott a mystikus és titokzatos felé és víziói hajlandóságot is örökölt. Nagyanyjáról, annak egy szellemlátására vonatkozólag, A r n i m Bettina (Briefwechsel Goethe’s mit einem Kinde. Berlin, 1853. II. k. 268. 1.) a következőket írja. Ha a költő szemeit lehunyta és szemfeketéjének közepébe virágot képzelt, az széjjelnyilt, s belsejéből ismét uj virágok 24*
