Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
372 ösztönök és ördögi képek, nem a jámbor érzelmek szüleményei, hanem a szerint, a mint a hullámzó szívben az egyik áramlat hirtelen győz a másikon, úgy a nekik megfelelő képzetek és hal- lucinatiók is gyorsan felválthatják egymást. Hogy ebben majd a kegyelemnek, majd pedig a kisértésnek is része lehet, azt alig szükséges hangsúlyozni. De mivel úgy az egyik, miként a másik a természetes lefolyásnál hallgatagon be van számítva, ennélfogva uj psychologies osztályokra szükség nincsen. Most térjünk vissza tulajdonképeni tárgyunkra. Egész sereg halottmegjelenést bizton-bátran a hallucinatiók közé sorozhatunk. Kétségen kívüli dolog az, hogy a legtöbb kisértet, a mely a sírok közelében szerepel, nem az elpusztíthatatlan feltámadási csirának jelentkezése, miként azt Jung-Stilling1) véli, hanem a fiziológiában bírják keletkezésük alapját. Aligha téves azon gyanítás, hogy érzékeny egyéniségek, a kiket a temetőben rosszullét vagy homályos sejtelmek környékeznek, ugyanott éjnek idején szellemeket látnak lebegni és járkálni, miként az B i 11 i n g r ő 1, az ismert meseköltő Pfeffelnek titkáráról is fel van jegyezve.2) Ha nappal sírok felett járt, a villamos ütéshez hasonló valamit vélt érezni, éjjel pedig fehér alakokat látott. Ugyanezt észlelte egyszer a Pfeffel-féle kert egy helyén, a hol senki sem gyanította, hogy hulla volna elásva ;PfeffelBilling távollétében megvizsgáltatta a helyet, és jó mélyen egy csontvázra bukkantak, melyet most eltávolítottak. A titkár, ki a történtekről mit sem tudott meg, ott többé sem nem látott, sem nem érzett semmit. Igen erős indulatok, hosszas mély szomorúság vagy forró vágyódás a kedves halott után képesek a központi szervet azon ingerbontakoztak ki, színes és zöld levelekkel. Nem voltak természetes virágok, hanem szeszélyes alakúak, mindazáltal szabályosak akár a kőfaragók rosettái. Lehetetlen volt neki a kifejlődő tüneményt állandósítani ; de az oly soká tartott, mig neki tetszett, nem gyengült, de nem is erősödött. Ugyanezt képes volt előidézni, ha egy tarkára festett korong czifraságát képzelte el magának, a mely azután ép úgy mint a kaleidoskop, kezdve a középponttól a kerület felé folytonosan változott. *) Theorie der Geisterkunde. Nürnberg. 1808. 203. 1. 2) V. ö. Kiese r’s »Archiv«. X. k. 3. füz. 151. s köv. 1.
