Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
370 tesznek erre, és abban, hogy ily testi és szellemi okok általánosságban is felléphetnek, lelik magyarázatukat a hallucinatiói járványok, melyekről a történelem több ízben tud említést tenni. Fichte, Schindler, Huber és mások lehetségesnek tartják,hogy az egyik embernek fantázia-képei közvetetlenül egy másikra átszármazzanak, és egyazon víziónak több személynél való egyidejű előfordulását, »a fantázia-ragály« egy nemének magyarázzák. Ezen esetben minden bizonynyal az egyes szellemek közt általános közlekedést kellene feltételezni, mint az pl két egyformán hangolt hangszer közt létezik, melyek közül az egyik együtthangzik, ha a másikon játszanak. A legvadabb hallucinatiók az őrültség állapotában fordulnak elő, a melyet gyakran a közérzület és az emberi öntudat tökéletes átváltozása kisér, annyira, hogy némely őrültek állat- testet, vagy érez-, fa-, üvegtestet tulajdonítanak maguknak. A hires Gondé fia azon csalódásban szenvedett, hogy kutyává változott. A rémfarkasokról szóló mondák alapját a zo- anthropia, sajátképen pedig a lykanthropia, farkasdüh képezi.1) A mi szójárásunk: »kibújt a bőréből« bizonyára a rémfarkasokban való régi hitnek maradványa. A versipelleseknek, azaz a bőrforgatóknak azon képességet tulajdoniták, hogy képesek bőrükből kiugrani, hogy egy ideig farkasok lehessenek. Ámde »mi se volna tévesebb, mondja Griesinger,2) mint egy embert, azért, mert hallucinatiói vannak, elmebetegnek tartani. Ellenkezőleg, a sokoldalú tapasztalás azt bizonyítja, hogy épen különböző szellemirányu és kedélyű, magas szellemi képességű és jeles emberek életében találunk a már említett sajátsággal biró eseményekre. « A psychologies lefolyás a következő : A rendes érzéki ész- revevésnél az izgatás az idegvégekből indul ki és egészen a központi szervig terjed, ahol a képzetet feloldja. A képzetet, mely egészen a hallucinatióra változik és abban tárgyilagosul, nem idézi elő az érzéki szervek közvetetlen izgatása, sőt inkább a szellemi vagy testi befolyások, az agyra ingert gyakorolnak, a mely azután l) Dr. Schmidt (»Alig. Zeitg.« 1882. 36. sz., melléklet) a rémfarkasról szóló babonás hitet a farkasnak veszettségével hozza kapcsolatba 2) I. ni. 92. 1.
