Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
Bevezetés
— hogy vájjon valóban történnek-e úgy a szellem, mint az anyag részéről bizonyos jelenések. A dolog úgy áll, hogy ezen jelenésekkel kapcsolatban teljes erővel egy nagy vallás-bölcseleti tan, mely a műveltség alsó fokán tenyészik, de a magasabb fokokon eltűnik, újból egész erejével feltámadt.« A spiritizmus uj vallás nevére tart igényt, és a vallás szempontból vett világujítás uj egyháza gyanánt szerepel. Igaz, hogy nehány tudós és tudatlan materialistát visszavezetett az emberi lélek léte és tulvilági életében való hitre, de a pozitiv keresztény hitre még- senkit sem térített meg. Megszégyeníti az anyag-bölcselőket, zavarba hozza a csodától borzadó racziona- listákat : ebben áll egész és egyedüli érdeme. De a szolgálat, a melyet a vallásnak tesz, alig hasonlítható össze a kárral, a melyet az egyedül igaz vallás, a kereszténység számára igyekszik készíteni. » A kit egy mélyen gyökerező hitszükséglet akarna a spiritizmus karjaiba hajtani, az maradjon inkább a réginél, az ő tiszteletreméltó hiténél. Ott legalább minden nagyszerű és nemes, minden érzés és gondolat tiszta és magasztos. A legjobb, leg- bölcsebb és legigazságosabb Isten eszméje, a jövő életbe vetett hit, ahol jutalom és büntetés van, ahol az emberi lélek az ő öröktől fogva való okfejéhez visszatér, végtelenül megnyugtatóbb és észszerűbb, mint a negyedik kiterjedés, anyagiasítások, kopogó szellemek s más hasonlókból összekevert zagyvalék. Sőt az isteni tisztelet, az élő szó, az ének, a gyermekkortól fogva megszokott ima, áthatva amaz ihlettől, mely előtt a szellem készséggel meghajlik s mely a sebesült szívre béke-írt csepegtet, — sokkal föl- emelőbb és nemesítőbb, mint a titkos vallási szövetkezet éjjeli összejövetelei«. ') A kereszténység közvetetten isteni mű, a gyarló embert üdvözíteni, megszentelni s boldogítani törekvő isteni irgalomnak legdicsőbb, kegyelemteljes nyilvánulása. Eme mennyből alá- szálló isteni segedelemmel szemben a spiritizmus a büszke önsegélyt képviseli, midőn a szellemekre gyakorolt kényszer segít- *) *) Erzherzog Johann. Einblicke in den Spiritismus. 3. Aufl. Linz, 1884. 101. 1.
