Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
Bevezetés
WÊÊM 6 ségével a túlvilág hatalmait saját hatáskörébe vonni vállalkozik. Vakmerőén megsérti azon korlátokat, melyeket halandó büntetlenül meg nem sérthet s a halottidézéssel (nekromanczia) idegen területre tőr. A spiritiszták azon balhiedelemben élnek, hogy a lelkek nem csupán szabad tetszésük szerint hagyják el a számukra kijelölt helyeket, hanem azonfelül az ember szükségleteinek és szeszélyeinek is szolgálatába szegődnek. Ezen elméleti s egyúttal gyakorlati tévedés egy nemét képezi a sokféle babonának, de nem a babona közönséges értelmében, hanem vallástudományi és valláserkölcstani értelemben. A spiritizmus a valódi spiritualizmushoz tényleg úgy viszonyúk, mint a vakhit, a babona a hithez. A valódi spiritualizmus, a hit a tulvilági szellemországban, mely e föld lakóival erkölcsi s mysztikus közösségben áll, a legerősebb alapra van építve, mert a józan észre s a szentek egyességéről szóló keresztény tanra támaszkodik. Még a minden időben és minden népnél elterjedt kísértetekben való hiedelem, valamint a szellemek szabad elhatározásából történő és szórványosan előforduló megjelenéseiben való hit, vagy a szellemi világnak az anyagi világba kivételes módon, az erkölcsi összeütközések megoldása czéljából történő, érzékileg észlelhető befolyása sem bir sajátképen kiválóan spiritisztikus jelleggel. A modern spiritizmus inkább természetellenes, erőszakos összeköttetést keres az elhunytakkal, tiltott, u. n. médiumok, vagyis közvetítő személyek által üzlet- és szokásszerűen közvetített érintkezést a lelkekkel.1) Azzal dicsekszik, hogy médiumaiban biztos eszközöket fedezett föl, a melyek segélyével érzékeink alá eső közlekedést képes létrehozni, illetőleg kierőszakolni a szellemvilággal. Ezen fölfedezését, mint főérdemét s kimeríthetetlen értékű vívmányt magasztalja, a melyért hálát s elismerést követel. Mint minden időben, úgy napjainkban is a vakhit követő legtöbbnyire a hitetlenek soraiból kerülnek ki. Pascal szavai, hogy a »hitetlenek minden ember között a leghiszékenyebbek«, s a régi közmondás, hogy »a hol a hitetlenség ottho') Azok, a kik a médium-jelenéseknek valódiságát elismerik, a nélkül, hogy azokat természetfeletti jelenségeknek tartanák, újabban »médiumistáknak« nevezik magukat.