Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
Bevezetés
- -------------------------------------szabadított korlát nélkül hagyott élvezet »tudományos« igazolása nagyon is szívesen látott jelenség volt. Az elbódulást nemsokára kiábrándulás követte. Egészen eltekintve attól, hogy a »tiszta« humanitás, a melyről azt tartották, hogy örök időkre az egészséges és természetszerű kifejlődés útjára terelték, sokszor az állatiasságban végződött s hogy a szerencselovagok ezrei, kik bizalmi férfiaikkal megmérkőzni nem tudtak, a gyors egymásutánban következő »csődök« alkalmával kiábrándultak. »Epikurusz« gyönyörben úszó »csordája« más meglepetésben is részesült. A gyakorlati anvagelviséget a bölcselő köpenybe burkolt pesszimizmus által meghazudtolta. A kik oly merészek és vakmerők voltak, hogy a személyes Istent és a halhatatlan lelket az anyag független egységének feláldozták s futó homokon építették föl boldogságuk hajlékát, csakhamar belátták, hogy a.képzelődés paradicsomából a rideg valóság homoksivatagára lettek kiűzve ; rövid csalódás után megállapodás, segély és remény nélkül az óriási világgépezet félelmetes szerkezetében találták magukat, hol egy pillanatig sem biztosak, hogy egy vigyázatlan mozdulat, egy eltévesztett lépés következteben mikor kapja el valamelyik zugó kerék, vagy mikor zúzza szét valamelyik kalapács. Ha a materializmus prófétáinak könnyű volt annyi embertől elrabolni az Istenbe és a túlvilágba vetett hitet, úgy az »öntudatlan« bölcselőinek még kevesebb fáradságra volt szükségük, hogy az anyagba és a jelen életbe vetett reménytnevetségessé tegyék. Hartmann Ede, ez az ujdivatú szofista, ki a költészet és a szépirodalom terén elavult pesszimizmust égy/kis 'böl e se 1 e t ipz af r a n g'ga If e 1 dí s zi t V e ismét divatba hozta, egész ravaszul kiszámította, hogy az élet minden állapotában és hivatásában az örömnek sokkal nagyobb mérvű undor a feltétele, vagy következménye s hogy azért az élet minden java és élve semmis és maga az élet oly üzlet, melyből a kiadásokat sem lehet fedezni. S miután ezen világ- és embergyűlölő számadást elkészítette, diadalmas gúnynyal tekint alá a megcsalatott lelkek nagy tömegére, kik fogcsikorgatva átkozzák »létük őrült karneválját«, és a kétségbeesetteket szívtelenül martalékul engedi kínjuknak és kétségbeesésüknek. Mert a »független öntudatlan« kedvéért, kinek vak akarata sze■ 3