Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
227 és női szellem lakik városainkban s helységeinkben, a kik jóformán nem is tudják, hogy meghaltak. Ezek aztán folytatják előbbi foglalkozásaikat s élvezeteiket; járnak a templomokba, hangversenyekbe, színházakba, bálokba és vendéglőkbe, sőt »complementum«-jók segélyével még esznek és isznak is, de ép azért csak az ételek és italok »complementumát« veszik magukhoz, a mi azonban nem akadályozza őket abban, hogy a poharakat egy cseppig ki ne igyák. Szeretik az emberek társaságát, mert a társaikkal való közlekedés nagyon unalmas reájuk nézve. Sokan közűlök műveletlenek, neveletlenek s könnyelműek. Szívesen megjelennek a spiritiszta gyűléseken, a hol rendesen hatalmukba kerítik a médiumokat s ezek által részt vesznek az előadásban. Nem átallanak még átkozódni, káromkodni sem: »Damn is all, I wanted to have a spree«, »átkozott legyen minden, be szeretnék részeg lenni« — mondja egy szellem ; míg egy másik szerelmi vallomásokat tesz női médiumának. Gyakran össze is vesznek ezek a szellemek s a jelenlevők között is czivakodást idéznek elő. Az embereket veszekedésre bírják s ők maguk is czivakod- nak velük. A magasabb fokon álló szellemek tanítani szokták az alacsonyabb fokon állókat; ez utóbbiak számára közös iskoláik vannak »véglegesen minősített« tanítókkal és tanítónőkkel. »Claudia« az ő iskolájában már szembetűnő eredményeket ért el. »S ei g n er P a u 1 in a«, a ki 1824-ben, 12 éves korában múlt ki e világból, azt beszéli, hogy napi 4 órában tanítja a természetrajzot, erkölcstant és fizikát, egyszersmind kartársa Frie- senek. Walternak nehány száz mohamedán vallását kell tanítania : folyton víg kedélyállapotban van, a mi arról tanúskodik, hogy fogékonyeszű tanítványai vannak. Friese könyvének 140-ik lapján a következőket mondja: »Nagyon téved, a ki azt hiszi, hogy a megholtak szellemei saját személyüket és a világukhoz való viszonyukat illetőleg egyaránt jól volnának értesülve, sőt ellenkezőleg bámulatra méltó tudatlanságot árulnak el a legegyszerűbb kérdésekben, még az öregebb szellemek is úgy, hogy gyakran felmerül a kérdés, hát mivel töltöttétek egy évszázadon keresztül az időt, ha még saját lényegetekkel sem vagytok tisztában ?« Egy nem rég elhalt fiatal emberről azt állítja Friese, hogy két napra volt szüksége, hogy a számára 15*
