Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói

■■

94

stein koppenhágai osztrák követhez intézett levelében ez utóbbinak asztalánál olvasta. Báró Lützow a hollandi követtel együtt épen a királynőnél volt, midőn annak Swedenborg a szellemvilágból jött üzenetet átadta. E tudósítás hitelességén meghökkenve, Kant még biztosabb értesüléseket szerzett, a melyek mind kedvezőek voltak Swedenborgra nézve ; igy bizonyos igen művelt angol, aki Stockholmban fontos kutatásokat tett, közölte vele, hogy az odavaló legtekintélyesebb emberek nyilatkozatai szerint ez a dolog teljesen az igazságon alapul. x)

*) A »Berl. Monatsschrift« 1788. évf. 303. s k. L, megjelent és a Jung-Stilling-féle »Theorie der Geisterkunde« Nürnberg, 1808. megjelenése alkalmából az »Alig. Anzeiger der Deutschen«-ben 1809. 36. s 37. sz. újra kinyomatott czikkben névtelenül két nyilatkozat jelent meg, amelyek eme sensatiós eset keletkezését a legegyszerűbb okoknak tulajdonítják. Az egyik elbeszélő az agg B e y 1 o n lovagtól, a királynő felolvasójától, a következő felvilágosítást nyerte : Két államtanácsos, akik értesültek a királynőtől Swedenborgnak adott megbízásról, a kérdéses levelet, melyben a herczeget bizonyos ügyes-bajos dologban tanácsadás végett kereste fel, kézrekerítette s felhasználta Swedenborgot, hogy így könnyű úton-módon egy kis erkölcspolitikai orvosságot adjanak a királynőnek, amennyiben a következő feleletet adták a szájába : »ő azért nem válaszolt, mivel nővérének magaviseletét nagyon rosszalja; Isten előtt legyen felelős ama kiontott vérért (vonatkozik az 1756-i zendülésre, a mely Brahe és Horn grófok életébe került) s lakoljon érte. Nagyon kéri őt ezért, hogy ezután ne avatkozzék bele az állam ügyeibe, ne akarjon kormányozni, ne okozzon zavarokat, melyeknek előbb vagy utóbb áldozatául esik. így tehát az egész szellemidézés, mint valami pikáns anekdota, a léleklátó pedig mint csaló és amitó tűnnék fel. A »Berl. Monatsschrift« levelezője, fájdalom, egészen elfeledte megkérdezni meghittjét Beylont, hogy váljon tudósítása több-e a puszta gyanúnál ? Ez ugyanis korán reggel látta a két államférflut Swedenborg házából kijönni »és így mindjárt kitalálta a tervet, melyet azért nem árult el, mivel a figyelmeztetést helyén valónak találta.« A királynő azonban a följebb említett levelezőnek, kinek maga beszélte el az esetet, minden kételkedésére és gyanakodására azt felelte : »Je ne suis pas facilement dupe.«

Jung-Stilling a »Theorie der Geisterkunde« ez. müvének 92.1. beszéli, hogy egy würtembergi magasrangú főpapnak szintén van a királynőtől valami nyomós bizonyítéka. Valószínűleg Oetingert gondolta itt, aki »Unterricht vom Hohenpriesterthum Christi« 1772. ez.