Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói

95

»A következő esemény azonban — írja Kant említett levelében — a legfényesebb bizonyítéknak látszik nekem s igen szépen eloszlat minden kigondolható kétséget. Történt pedig ez az 1756. évben, midőn Swedenborg ur szeptember vége felé egy szombati napon délután 4 órakor megérkezvén Angolországból, Gothenburgnál száraz földre lépett. Castel Vilm os ur meghívta őt magához s meghívott még egyúttal egy 15 tagból álló társaságot is. Este 6 óra tájban Swedenborg ur kiment s nemsokára halvány és rémült arczczal tért vissza a társalgó terembe. Azt mondotta, hogy épen most borzasztó tűzvész van Stockholmban a Sűdermalmon (Gothenburg 50 mérföldnyi távolságra fekszik Stockholmtól) s a tűz szörnyen harapódzik szerteszét. Nagyon nyugtalan volt s folyton ki- s bejárt. Azt mondta, hogy egyik barátjának, — kit meg is nevezett, — háza már romokban hever és saját háza is veszélyben forog. 8 óra tájban, midőn ismét kiment, vidáman mondá : Hála Istennek, a tüzet eloltották, pedig

művének 45. oldalán utal a királynő bizonyítékára, mint a mely Swedenborg mellett bizonyít.

Ellenben a másik levelező azt állítja, hogy ő nyolcz évvel későbben a királynőnek saját szájából ballotta, bogy Swedenborgtó 1 testvérével folytatott beszélgetése felől kérdezősködött, de felvilágosítást sohasem kapott. Az elbeszélő hozzáteszi, hogy a királynő Sweden- borgot bolondnak és képzelődőnek nevezte, de hozzátette : »Qu’à ce point près il n’avait pas manqué ni de talens, ni d’honneteté, et quentre autres il avait eu celle, de se refuser aux vues de quelques personnes, qui avaient voulu abuser de lui et de ses visions du temps des partis.« — Az első levelező bizonyítása szerint mégis csak úgy tűnik ő fel, mint aki a királynő ellen irányzott gyalázatos cselszövény eszközévé alacsonyította le magát.

Hogy a kettő közöl melyiknek van igaza, bajos volna eldönteni. Mindkettő azzal hizelgett magának, hogy birja a királynő teljes bizalmát, de az bizonyos, hogy a királynő jónak találta, hogy saját nézetét egyikök előtt eltitkolja. Az utóbbi kérdezősködővei szemben tanúsított bánásmódja hathatós eszköz volt arra nézve, hogy a tolakodó kérde- zősködéseknek minél gyorsabban véget vessen. Berlinben való utolsó tartózkodása alatt egyszer több akadémiai tagot hívott meg asztalához. Ezek szintén kérdezősködtek az általánosan ismert történetről. 0 azonban, mint Pernetty i. m. mondja, Óvakodott felelni s kitérőleg válaszolt : »Oh a mi a Martefeld grófnővel történt esetet illeti, az teljesen bizonyos.«