Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

50 11. Jézus Krisztus. 1. A világtörténet nagy drámája.

De nagy hiány mutatkozott rajta: nem volt még lakója e gyönyörű palotának, hiányzott még a teremtés koronája.

Erre Isten megteremtette az embert, saját képére és hasonlatosságára, — azt a lényt, mely értelem és szabad akarat tekintetében egyedül áll az egész látható világon.

Ez a világesemény körülbelül 6—7 ezer évvel ezelőtt történt. Legalább a Szentirás időszámítása szerint ennyi jön ki. Sokkal régibb már csak azért sem lehet az emberinem, mert Krisztus előtt kétezer évvel a történeti emlékek már vajmi gyérek, mert ezentúl az emlékeket mindig sűrűbb és sűrűbb ködhomály borítja, mig végre egészen elenyésznek.

Az indító ok, melyért Isten az embert teremtette, nagy szeretete volt. Ez bírta Őt rá, hogy teremtsen lényt, mely őt megismerhesse, tisztelhesse és szerethesse, és melyet teremtőjének eme ismerete és szeretete boldoggá tegyen. Istennek az volt terve, hogy az ember Őt szabad akaratból szeresse és szolgálja : nem akarta az embert kényszeríteni a fölajánlott boldogság elfogadására ; az embernek teremtője iránt tanúsított szabad akaratból származó engedelmességével kellett az örök boldogságot, az örök jutalmat kiérdemelnie. Engedetlensége esetére Isten e boldogság megvonását, és a vétek nagysága szerint kisebb-nagyobb büntetést is helyezett kilátásba. Az Isten az embernek, — mint társadalmi lény természetének, megfelelőleg azt határozta, hogy Ádámnak, az egész emberi nem ősatyjának, és igy összes utódai képviselőjének, érdemét vagy vétkét utódainak is betudja, és ezeket is a szerint vagy megjutalmazza, vagy pedig megbünteti. A mi a vétket és a büntetést illeti, ennek Isten szándéka szerint legalább annyiban kellett az utódokra is kihatnia, a mennyiben engedetlenség esetén a természetfölötti, megszentelő malasztot. ezt a nemeslevelet, mely Ádámnak, ő benne az egész emberiségnek lön adva, általa és ő benne valamennyi utódaitól is vissza akarta vonni.

És, — sajnos ! — az utóbbi eset következett be. Ádám nem állotta ki a próbát, — és nem is maradt el a kilátásba helyezett büntetés. A világdráma első felvonása véget ért.

'