Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
44 I. Istennel vagy Istennel nélkül ? 6. A csoda. mint látta őt sírni, s a zsidókat is, kik vele jöttek vala, hogy sírnak, elbúsúla lelkében és megrendüle, és mondd : Hová tettétek őt? Mondák neki: Uram! jöjj és lásd. ;És könyeze Jézus. Mondák tehát a zsidók : íme mennyire szereti vala őt ! Némelyek pedig közülök mondák : Nem tehette volna meg Ő, ki megnyitotta a vakon születettnek szemeit, hogy ez meg ne haljon?“ „Jézus tehát ismét elbúsúlván magában, a sírhoz méné. Vala pedig az egy barlang, és kő vala arra téve. Mondá Jézus: Vegyétek föl a követ! Mondá neki Mártha, a megholtnak húga : Uram ! már szaga van, mert negyednapos. Mondá neki Jézus : Nem mondottam-e neked, hogyha hiszesz, meglátod az Isten dicsőségét? Elvevék tehát a követ. Jézus pedig fölemelvén szemeit, mondá : „Atyám ! hálát adok neked, hogy meghallgattál engemet. Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, de a körülálló népért mondám azt, hogy elhigyék, hogy te küldöttéi engem. Ezeket elmondván, nagy szóval kiálta : Lázár ! jőj ki. És azonnal kijőve, a ki halott vala, megkötve lévén lábai és kezei ruhákkal, és orczája bekötve lévén kendővel. Mondá nekik Jézus : Oldjátok meg őt, és bocsássátok el!“ „A zsidók közül tehát, kik Máriához és Márthához jöttek vala, látván a miket Jézus cselekedett, sokan hívének ő benne. Némelyek pedig közőlük a Farizeusokhoz ménének, és meg- mondák nekik, a miket Jézus cselekedett. Egybegyűjték azért a főpapok és farizeusok a tanácsot, és mondák: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodajelt teszem Ha igy hagyjuk őt, mindnyájan hisznek majd benne; és eljőnek a rómaiak, és elfoglalják helyünket és nemzetünket.“ *) Ennyit mond az evangélium Lázár föltámasztásáról. Bocsánat, hogy ily hosszú fölolvasással untattam ! Hanem szeretem, hogy hallotta az evangélium egyszerű elbeszélését, mely épen ezen egyszerűsége miatt magán viseli az igazság jellegét. Gondolom, többé nem fogja tagadásba venni, hogy a csodára lehet alapos ok, t. i. : először, hogy Isten ter*) Ján. 11, 1 — 48.
