Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

A csoda czélja. A csoda érv Isten létezése mellett. 45

mészetfölötti úton nyújtson segélyt ama szerencsétleneknek, kiken természetes módon már nem segíthetni ; másodszor, hogy egy Isten által küldőit tanító és vallásalapító ebbeli hivatását és küldetését bebizonyítsa. Mert ha létezik személyes Isten, mi sem természetesebb, mint hogy ez az eszes teremtményekkel összeköttetésbe lépjen ; és ha e czélra Isten prófétát támaszt, a csoda oly természetes és nélkülözhetetlen hitelesítő eszköz, hogy maguk a farizeusok is ily szavakra fakadtak Lázár föltámasztásakor: „Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodajelt teszen. Ha így hagyjuk őt, mindnyájan hisznek majd benne.“

E. : Be kell vallanom, hogy a csodák ellen már nem tudok valami számba vehető ellenvetést fölhozni, miután megengedtem egy személyes Isten és teremtő létét.

A.: E kettő nagyon szoros összefüggésben van egymással, és az u. n. modern tudósok és féltudósok iszonya a csodától csakis hitetlenségükben bírhatja alapját. Azért azt hiszem, hajszálnyira sem térek el az igazságtól, ha azt állítom, hogy valamint egy személyes Isten létezése elegendő érv a csodák lehetősége mellett, úgy megfordítva egyetlenegy csoda is már elégséges arra, hogy a személyes Isten létét okosan ne lehessen kétségbe vonni. Mert hisz a csoda alatt épen oly tényt értünk, mely meghaladja az ember, meg az összes teremtmények erejét, mely tehát csak egy természet- feletti Isten működésében bírhatja magyarázatát. így pl. egy halott föl támasztása sohasem lesz megfejthető az istentagadó álláspontjáról, hanem csak oly álláspontról, mely egy személyes, természetfölötti Istent tételez föl.

E. : Eddig minden szavát aláírom ; de ha nem tévedek, Ön előbb tovább is ment ; a csodában nemcsak Isten létezése, hanem egy vallás igazsága, azaz, isteni eredete mellett is látott érvet. E tekintetben még adós a bizonyítással. Szeretném, ha fölvilágosítana.

A.: Ez nem nagy fáradságot igényel. Maradjunk az előbbi példa, a halott-föltámasztás mellett ! Tegyük föl tehát, hogy a názárethi Jézust Mártlia és Mária Magdolna elvezették Lázár sírjához, melyben már negyed napja fekszik. Mint jól tudjuk,