Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
A hivő szegények boldogsága. 35 A dolgoknál észlelhető tökéletességekről az is áll, hogy azok nekünk örömet szereznek, boldogítanak s hogy szépek, így a svájczi hegyek alpesi fénye örömre gerjesztő bámulattal tölt el ; egy Dante és Michel Angelo föllelkesítenek nagyszerű alkotásaikkal, egy Beethoveni symphonia pedig egészen magával ragad. Most levonom a következtetést : a tökéletesség eme neme, e boldogító hatalom is csak csöppje a szépség ama tengerének, ama boldogító hatalomnak, a mely az Istenben található. E tengerből fogunk majd inni az egész örökkévalóságon át ; e tengert soha sem fogjuk kimeríthetni, mert ez végtelen. Színházak, bálok, kéjutazások egyidőre talán csillapíthatják a boldogság után való szomjunkat, hanem természetesen igen nyomorult módon. Miután kevés ideig élveztük azokat, ,azon vesszük magunkat észre, hogy kimerítettük, eljutottunk a fenékre, a hol tapasztalnunk kell, hogy boldogító erejök kiapadt. Tudományos kutatások és művészi alkotások egy kissé magasabban állanak s talán több csöppet tartalmaznak a boldogságból ; de elvégre ezek is csak csöppek, a melyek szintén kimeríttetnek, hacsak összeköttetésbe nem lépnek a boldogság tengerével s nem merítenek a lét, az igazság és szépség ősforrásából. Az aljasabb élvezetekről, a melyek csakhamar maguk után vonják a kiábrándulást és az undort, — nem is beszélek. Ezekkel szemben az Istenben benn van a szépségnek és boldogító erőnek egy kimeríthetetlen tengere, s a szépség és boldogság e tengerét fogjuk mi élvezni ; igen, élvezni fogjuk örökké és ama biztonságban, hogy soha el nem veszítjük, soha ki nem merítjük, mindig kielégíti szomjunkat, de soha sem kelt undort. 25. : E boldogság nagy lehet. De Ön csak a túlvilágra nézve vigasztal engem vele. A.: Nem egészen. Mert e boldogságnak hatalmas sugára már itt e földön elénk ragyog. Én biztos vagyok benne, hogy a halál után elérem e boldogságot, ha t. i. az Isten által 8*
