Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
Látszólagos czélszerütlenségek a világon. Isten változhatatlansága. 21 visszaéléseit és bűneit, mert az embereknek Isten szabad akaratot adott s habár tehetné is, még sem akadályozza meg minden visszaéléseiket. E. : Én elfogadom e megfejtéseket. Hanem midőn a dolgok erkölcsi oldaláról beszél, nem értem, hogyan állíthatja egyrészt, hogy az Isten változatlan és a szentírásban mégis szó van arról, hogy az Isten megváltoztatta terveit. A.: Felhozok Önnek egy konkrét példát, hogy megerősítsem ez ellenvetését. Midőn az Isten a vizözönt hirdeti, azt mondja: „megbánó, hogy embert teremtett a földön.“1) S daczára ennek az ellenvetés megoldása nem oly nehéz. Az Isten soha sem változtatja meg határozatait. A mit ő bizonyos időben akar és tesz, azt öröktől fogva akarta. Csak az emberek változnak s a szerint, a mint jót vágy rosszat tesznek, az Isten jutalomban vagy büntetésben részesíti őket. A jutalmat azonban épen úgy, mint a büntetést, az ember különböző erkölcsi cselekedetei szerint öröktől fogva akarta. E. : Jól van! Hanem engedje meg, hogy visszatérhessek egy pontra, a mit Ön eleinte említett. Ön azt mondta, hogy a világ, mivel változó, nem benső szükségességből létezik, hanem egy tőle különálló teremtő által kellett létrejönnie. Most már a teremtőt ismét: vagy egy más még tökéletesebb lény teremtette — és igy tovább, — vagy benső szükségességből létezik. Az első föltevés képtelenségre, a teremtett lényeknek végtelen sorára vezeti Önt a nélkül, hogy végre a teremtőre találna ; ez a föltevés egy oly sorra vezet, a mely a levegőben lóg s semmi támponttal nem bír. A másik föltevés arra kényszeríti Önt. hogy a teremtőt változatlannak gondolja, a mi ismét képtelenség. Tehát az egyik esetben úgy, mint a másikban eltávolíthatlan nehézségbe ütközik. A.: Korántsem! A teremtett lényeknek végtelen sora, egy nem alkotott teremtő nélkül természetesen oly képtelenség, mint egy családfa törzsatya nélkül. A ki ilyennek létezését állítaná, azt is mondhatná, hogy mikor ő több tojást evett, megette a másodikat, harmadikat stb., de az elsőt nem. A ') Mózes I. 6, 6.
