Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

■■■■■■F '

■EF .

22 I, Istennel vagy Isten nélkül ? 3. Ellenvetések.

másik föltevés pedig, t. i. hogy az Isten, minden lénynek első oka - épen mert benső szükségességénél fogva létezik, egyszersmind változatlan, — nem csak hogy nem ellenmondás, de a legtisztább valóság.

E.: Hát nem kell-e az Istennek már e világ létrehozása által is megváltoznia, pl. elfáradnia ? másrészről pedig uralmát megnagyobbítania ?

A. : Ha ő véges, korlátolt lény volna, mint mi vagyunk, akkor igen ; ha pedig ő végtelenül tökéletes : akkor nem !

Minél erősebb valaki, annál kevésbé fárasztja a munka. A ki végtelenül erős, az épen nem fárad ki. A mi pedig az uralom megnagyobbítását illeti, az Isten, a ki már minden tökéletességgel bir, a világ által ép oly kevéssé, sőt még kevésbé nyerhet valamit hatalomban, mint a mily kevéssé szé- lesbedik a mennyiségtan-tanár ismeretköre azáltal, hogy egy gyermek azt mondja neki : 2-szer 2=4.

Én annak csak örülök, hogy Ön annyira ragaszkodik azon eszméhez, hogy : a változható lény nem bírhatja magában létezése okát, s igy egy másik létezőt tételez fel, a mely már nem vette ismét egy harmadiktól létezését. Ez a világtani érvnek a tulajdonképeni alapgondolata; csakhogy megértéséhez bizonyos bölcseleti mélység kívántatik. Ezen gondolattal minden pantheismust vagy atheismust kivet On a nyeregből. Jöhetnek a Hegelek, Schopenhauerek, Darwinok és Häckelek után más támadói a világtani érvnek, hogy más úton magyarázzák meg a világ létezését Isten nélkül : de azon egy eszme, hogy a világ változó, hogy az szakadatlan képződés és elenyé- szés között keletkezett, tehát nem benső szükségességből létezik, s igy létezése alapokáúl egy más szükségképen létező lényt tételez fel — minden fáradozásaikat tönkre teszi.

Már Aristoteles a következő, — Pesch atya által idézett — gondolatmenetben ragadta meg ezen eszmét :

„Minthogy a mozgás és a változás a világon egy mozdítótói származik, ezen mozgás — még ha kezdetnélkülinek gondoljuk is — egy mozdítót tételez fel, a melynek mint minden mozgás föltételének mozdulatlannak kell lennie.“ (Röviden és népszerűén én igy fejezném ezt ki : „A szenvedőt