Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

■

20 I. Istennel vagy Isten nélkül ? 3. Ellenvetések.

E.: Legelőször is a világon nemcsak tervszerűség van, hanem czélszerűtlenség is észlelhető pl. a krátereknek néha egész városokat elnyelő kitörései. Az ilyenek nyíltan a világnak egy végtelenül bölcs és jóságos teremtő által való megalkotása és rendezése ellen szólnak.

A. : Semmi esetre. Nem szabad figyelmen kívül hagy n i, hogy a világ mint teremtett s azért véges dolog, nem lehet minden tökéletesség foglalata. Lehetne hosszabb és szélesebb, lehetne régibb, szebb, sőt czélszerűbb is, mint a milyen, a mi által az emberi szervezetben még gondosabban, mint jelenleg minden képzelhető betegségnek eleje volna véve. Végtelenül tökéletes csak maga az Isten; a világ ily tökélylyel nem bírhat.

Véges tökéletességgel bírni csupán, s czélszerűtlenül, ellenmondásokkal telve lenni — két különböző dolog. Minden gondolható tökéletességgel a világ nem bír, de ép oly kevéssé van telve ellenmondásokkal. A mit < )n ezélszerűtlenségnek nevez, milyenek pl. a vulkánikus kitörések, ez legfeljebb a szerencsétlenségek elhárítására irányuló képzelhető nagyobb intézkedések hiányát bizonyítja. De még ezt sem mindig. Épen ezen látszólagos hiányok és szabálytalanságok gyakran eszközül szolgálnak Isten kezében magasabb czélok elérésére. Fön- tartják pl. az emberben tehetetlenségének és Istentől való függésének tudatát. Hasonlóképen találunk a többi teremtmény között is olyan dolgokat, a melyekben a szűk látókör czél- szerűtlenséget talál, magasabb szempontból azonban a leg- czélszerűbbeknek látszanak. A rovarokra nézve pl. rovarevő madarak létezése igen czélszerűtlen ; az összteremtésre nézve pedig ez nagy haszon, mert különben a rovarok mindent elpusztítanának. így az ilynemű látszólagos kivételek még inkább feltüntetik az egész mindenségbenaz öntudatos tervet. És lia egyes ilyen tünemények előttünk még magyarázatra is szorulnak, azt mégis föltehetjük, hogy magukban véve a magyarázatot megengedik.

E mellett aztán nem kell minden rendetlenségért s különösen azokért, a melyek az ember társadalmi életében fordulnak elő. mindjárt az Istent felelőssé tenni, Hanem az emberek