Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve
A dráma vallásosítása. 343 a középkor kezdetén mindinkább hajlott a drámai énekhez. A pap a régi idők szokásától eltérőleg nem egymaga énekelte többé Krisztus születésének és szenvedésének történetét, hanem különböző személyek közt osztattak ki József, Mária, Gábor angyal és Jézus beszédei. Ezen kívül oly szertartások, látványok szövettek be, melyek mintegy kifejezték a cselekvény nevezetesebb mozzanatait, mint a jászol kitétele, a pásztorok hozzájárulása, a bárom király megjelenése, Krisztus sírja, a mellé rejtező angyal, a szent asszonyokat ábrázoló papok csoportja. Ez idők maradványaiul tekinthetők a még ma is szokásos passio éneklése virágvasárnap és nagypénteken, Krisztus koporsója s az úgynevezett „Betlehem“, mely némely vidéken a karácsoni ünnepköz alatt felállíttatik a templomban az oltár közelében. Ez volt a mysterium dráma fejlődésének első foka, melyet liturgiái mysteriumnak nevezhetni, a mennyiben a liturgiának egy részét képezte. Az e nemű kísérletek mysterium, Passionsspiel, autossa- cramentales (úrnapi cselekmények — későbbi korban a spanyoloknál, kik közűi különösen Calderon sokat termelt e téren) néven fordulnak elő. Itt tartjuk megemlítendőnek, hogy a mysteriumok legrégibb alakjával már a Krisztus utáni negyedik században találkozunk. Ez a „Xoiorog xaöyüv'1 (A szenvedő Krisztus) czimű legelső keresztény dráma, mely nazianzi szent Gergelynek vagy laodiceai Apollinárisnak tulaj- doníttatik. Ez érdekes irodalomtörténeti műről következőleg nyilatkozik Beöthy Zsolt „A tragikum“ tudós szerzője: „Az előttünk folyó jeleneteknek tulajdonképeni központja Mária. Az ő gyötrődése és siralmai a fődolog, melyekben fia elfogadásának, elitéltetésének és halálának hírére kitör ; maga Krisztus csak rövid bucsúvételre jelenik meg. A cselekvény későbbi folyama a keresztfa alá, azután a sziklasírhoz ari- mathiai József kertjében, majd meg Márk apostol anyjának házához vezet, hol a feltámadt Üdvözítő még egyszer megjelenik. E nevezetes költemény sajátságos keveréke a görög és alexandriai drámára utaló reminiscentiáknak, majdnem idézeteknek s az evangélium szellemének és szavainak. Egyfelől
