Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve
Vallás és színpad. 334 podó tűzeseteket az elővigyázat hiányára, mi Isten büntető kezét látjuk a felcsapkodó lángok rémletes világánál. Meg- sokallotta már ő is azon gyalázatos merényleteket, melyeket a színházak újabb időben a valláserkölcsiség ellen intéznek, elküldi az „angelus ex t e r m i n a t o r“-t, a harag angyalát, ki égő csóvát vet a romlottság fészkeire, hogy hamvadjon el a ház, melyben annyi ember erkölcsi vagyona semmi- síttetett meg. A sülyedés okai a korszellemben, a közönségben s az írókban keresendők. Mióta a tudományos kutatások s bölcseleti vizsgálódások túlnyomólag tapasztalati irányban mozognak, a társadalmi élet legét úgy a fönsőbb, mint az alsóbb rétegekben bizonyos anyagelvi, realisztikus szellem hatotta át, mely eleinte ugyan, míg t. i, egészséges alapon fejlődött, sok tekintetben üdvös változásokat idézett elő ; mióta azonban ez irányban kóros túltengés észlelhető, azóta sűlyesztőleg hat a közérzületre s gondolkozásmódra, hasonlóan a köddé sűrűsödött nedves levegőhöz, mely lenyomja a légsúlymérő higany oszlopát. Az anyagelviség finom parányai azután befurakodtak mindenüvé : tudományba, társadalmi életbe s a művészet különböző ágaiba is. Előbb mint mesterkéletlen természetesség nyert kifejezést a művészi alkotásokban ez áramlat, később azonban durva, vastag érzékiséggé fajult. S az az elszomorító körülmény, hogy e kárhozatos irány épen a művészeteket, a szellemi gyönyör, felüdülés, szórakozás eszközeit, melyekre mint a levegőre többé-kevésbé mindnyájan rászorulunk, fertőztette meg legnagyobb mértékben. Elképzelhető azután, hogy ha a levegő magába szedi a kóranyagot, mily megdöbbentő hatalommal dühöng a ragályos nyavalya. A romlott korszellemnek tehát nagy része van a színművészet lealacsonyulásának előidézésében. Lassankint elerőt- leníté az eszmények iránt való lelkesülést, elkorcsosítá a valódi műízlést. Ennek következménye az a szomorú jelenség, hogy a klasszikus műremekek iránt való érzék kihalóban
