Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve

A sülyedés okai. 335

t

van, ily előadások alkalmával unalmában ásitozik, elálmoso- dik a közönség, ellenben holmi ledér operettek színrehozata- lakor csak úgjT dől a publikum a színházba s megtölti minden zegét-zúgát.

Különben a korszellemnek eme kóros alakulása végelemzésben ismét csak a romlott irodalomra vezethető vissza. Hogy mily szoros e kettő között való viszony, csattanósan illusztrálja egyik tudós Írónk, ki a korszellem s irodalom egymásra gyakorolt hatását találólag a nagy és kis vérkeringéshez hasonlítja, midőn ide vonatkozólag így ír: „Az irodalom és a kor, a kor és az irodalom ez az a két nagy pont, melyek között az emberiség élete mozog. Az irodalomból kiindulnak az eszmék, felfogások és vélemények, hogy mindenféle ütereken keresztül bejárják a közönséget, hogy éltessék és táplálják a különböző rétegeket és hogy visszatérve újabb elemeket s alkatrészeket hozzanaka visszereken át oda, h onnét csakhamar az újabb keringés indúl. Az irodalom a kornak tűkre és a kor az irodalomnak létoka. A milyen a kor, olyan az irodalom, s a milyen az irodalom, olyan a kor* Egyik a másikra hat. Például korunk szereti az élvezetet, rajong a gyönyörök után, lesi a hasznot, keresi a pénzt, imádja az érzékiséget, dicsőíti a korlátlan szabadságot Mindezt h onnét vette? Tanulta, olvasta amaterialisztikus és realisztikus elvekkel saturált irodalomból. S mivel az ilyenféle tetszik, hason ne mű koszt után kiált s mohón elnyeli mindazoniratokat, melyekből szellemi iránya ú j ab b t áp o t ny er“.')

Sok tekintetben tehát maga a közönség is oka a színművészet elnemtelenedésének. Mert ha a közönség tüntetőleg visszavonulna a frivol darabok előadásairól s morális magatartásával elítélné a drámaíró által követett irányt, mindjárt

‘) Dr. W.olafka Nándor »Kath. Hetilap« 1883. 46. sz.