Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve

y

A kárhoztatandó irány képviselői.

325

Épülhet itt, kinek szive fogékony.

Históriát tanít — a szép Helena.

Mythost — derék Orpheus a pokolban.

Stratégiát — Herzogin von Gerolstein,

S az aesthesisböl leczkét ád — Pipacs.

Most már nem is becsületes darab.

Hol a mennyasszony az oltár elöl Meg nem szökik az első felvonásban,

Míg végre minden versenytárs elöl Elnyeri a koszorút szép Nana.« >)

IV. A kárhoztatandó irány képviselői külföldön és hazánkban. Kezdeményezői s azok utódai,

A Jókai által felsorolt czégéres színművek számát mi még megtoldjuk egy-két darab fel említésével, melyekben t. i. a vallástipró s erkölcsmételyező irány kirívó czélzatossággal lép előtérbe.

Mozart hírhedt „Varázs fuvo 1 á“-jának alapeszméjét szabadkőművesi elvek képezik, s e mű voltaképen nem egyéb, mint a szabadkőművesség apológiája. Az „éj királynője“ nem más, mint Mária Terézia, ki 1763-ban a „három ágyúhoz“ czímzett bécsi páholyt szétugrasztotta. A fekete Monostatos (egyedülálló), az éj királynőjének szolgája, a kath. papságot képviseli. Sasastro pedig a szabadkőművesi eszmék szemé- lyesítője.

Seribe „Kolostor titkai“ czímű férezművében minden képzelhető gonoszságot ráken a zárdalakókra.

Govean „Krisztus“ czímű szentségtörő drámája az Üdvözítőt mint egyszerű embert, a tömeg közűi kimagasló alakot tünteti fel, ki Magdolna iránt érzéki szerelemre gyúlad.

Erckmann és Barbier „La Taverre des Trabans* czímű víg operájokban az askesist teszik nevetség tárgyává, midőn egy részeges, hetvenkedő s izgága remetét mutatnak be a közönségnek, természetesen csuhában, kereszttel és olvasóval.

') Jókai, Az utolsó prolog.