Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve

326

Vallás és színpad.

S nemde az is épületes jelenet, mikor Massanet egyik újabb keletű operájában („Herodiás“) keresztelő sz. János és Salome szerelmi kettőst énekelnek a börtön falai között ?

S nem háborodik-e fel a jóravaló ember vére, mikor olvassa, hogy a parmai színházban az 1882-ik év nagycsütörtökét valami Gavalotti nevű olasz atheista „Canticum canticorum“ czímű gyalázatos művének előadásával szent- ségtelenítették meg?

S mit mondjunk Sár do u erkölcstelen színműveiről, mit azon ledér franczia operettekről, melyek gomba módra tüne- deznek fel szakadatlan egymásutánban a mi színházaink műsoraiban is, s melyek előadásakor tisztességes ember fül- hártyája gyulladást kap a sok trágárságtól ? milyenek pl. Dunán an apó és fia utazása, Tiszt urak a zárdában, mely a legszentebb dolgokat profanálja, — Nini c h e, melyben csupa trikós lábszárakon legeltetheti szemeit, s durva és sikamlós, két- vagy nagyon is egyértelmű erkölcstelenségeken kaczaghat a publikum ; — Nap és Hold, melynek hőse Don Braseiro véletlenül két asszony férje lesz, nappal a szőke Manolával, éjjel a barna Paquitával él- deleg stb.

Sok kárt tesz a pliyloxera szőlőinkben, de rombolása nem is hasonlítható ahhoz, melyet a külföldi irodalom e férges termékei a színházlátogató közönségben előidéznek.

De hát miért sepregetünk a más kapuja előtt, mikor a mi udvarunkon is rakással van a szemét?

Szinte fáj az ember lelke, midőn arra eszmél, hogy drámai költészetünk fája épen mikor lombosodni kezd, mikor ágai már megizmosultak, akkor fognak pusztításához a hernyók, akkor kezd férgesedni a gyümölcs, akkor lepik el az élődiek.

Különös jelenség, hogy már abban a három színműben is, mely a XVI. századból ránk maradt s melyek nemzeti drámairodalmunknak úgyszólván első hajtásait képezik, a kath. egyház van pellengérre állítva személyeiben és intézményeiben.

Sztárai Mihály, a hírhedt tolnai prédikátor, két irányzatos