Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Vigan-búsan
Költemények. »Halál reá!« zúg a tömeg szája S halál elé ballag az Ur lánya; »Halál reá!« — »Állj meg élet, Hamisan szólt az Ítélet !« Dörg az égi ihlet ifja És a zajgás mély csenddé lett. »Szigorú agg, vallód, észrevetted, S mely fa árnya tűrte a gaz tettet?« »Piros alma rezgő fája Kandikált az ifjú párra —« »Képzelt alma, képzelt vétek Vészt üvölt a hazug szájra!« Jő a másik, érzi végit, reszket . ... »Mely fa lombja rejté el a tettet?« »Ősi erő büszke tölgye Hajlongott a csalfa hölgyre —« »Elég arra, hogy az álnok Czudar lelkét kihörögje !« »Lásd nemes nép, lásd Babilon rabja!« S kőzápor hull a két gonosz aggra . . . S zeng az ének, zeng a hála, Isten trónja elé szállva : »Üdv, dicsőség telje néked Izraelnek szent királya !« VÍG AN-BÚSAN. úzd rá ősz barátom ! Kergesd el az álmot ! A kedv forr, hullámzik, nem hagy szundikálnod Húzd, ne ülj hiába ! Eángasd a vonódat tele hévvel, tűzzel ! Gyilkold meg búm férgét, mély keservem űzd el Bort a vén kupába ! így vigad a bánat, így foly a bús élet ! Hégi dicsőségünk foszlány, semmivé lett, Puszta füst az ős fény ! A múltak erénye bántalmit siratja, Kéj ölében dőzsöl a jelen magzatja S kaczag derék ősén.
