Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Örömdal

"• ■ „,

294 Költemények.

Gonosz Ilda büszke arczán Pokol tüze lángol

Durrog az ég . . . dőzsölnek a termek, Kézről-kézre jár a habzó serleg,

Sólyom ürít, Sólyom hévül, bókol . . . »Kezet hősöm ! Kong az óra Frigykötésre, jegyváltóra !

Itt a gyűrű, itt pecsétem,

Vedd jegyesi csókom!«

Szökik a szél, szakad az éj szárnya, Bíbor hajnal bukik fel a tájra, Széjjelkacsint, kémei itten-ottan: Lombos erdő, gyászoló vár,

Tar szikláin száz holló jár. Rémülő csend, bús enyészet : Bűn lovagja holtan.

Ö R Ö M DAL.

„Köszöntünk néped szent apostola Köszöntünk áldott, jó Atyánk !w

Mindszenti/.

inő zaj járja át Esztergom ős várát,

Mi zúgás harsog át Sionunk vén falán ?

A szőke, vén Duna megifjodott talán S felpezsdült habjai tört gáton zúgnak át ? Az ének árja reng, a dalnak árja zúg . . . Az ének árja reng a templom csarnokán, — A dalnak árja zúg az ősi vár fokán. Visszavert hulláma szél szárnyára kelve A két testvérhazát harsogva bejárja ;

Zengi ezrek ajka, zengi ezrek nyelve : Bíboros Atyánkra szálljon az üdv árja !

Örülj te vén orom, vigadj te ősi rom !

Öltsd fel vállaidra bíboros köntösöd.

Ne bánd, ne szégyeneid, ha könynyel öntözöd : A könyű tiszta gyöngy, szép ék a bíboron . . . Egy nemzet sír veled mosolygó k'önyeket ;