Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Az ördög csókja

^■

9 92

Költemények.

AZ ÖRDÖG CSÓKJA.

rïA vihar kél, a vihar búg, mormog,

Vad zsivajban ülnek a vén ormok,

Cseng a serleg, szilaj zene árad . . . »Harsogj zsoldos ! Itt az óra Vérszerzésre, kézfogéra !

Nosza sebten ! Hadd készüljön A vitéz, hit várhad !«

»Nagy sötét künn, csillag nincs az égen, Veszett szélvész nyargal a vak éjben,

Tedd le, Sólyom, minek most a fegyver?« »Balga intés! Eajta jó kedv!

Gyújts te gyöngyös csillogó nedv ! Ünnep van ma : gyásztor, gyűrű - « »Féld az Istent, megver !«

»Gáncsot szórt a klastrom lepcses atyja ? Szívem szikla, szava meg nem hatja !

Meg lesz édes! Vérrel . . . áldás nélkül! Tánczra pajtás, körbe, sorban —.«

S reng a palló, szinte roppan, »Oztán gyilkot ! Bérezi Ilda

Előbb meg nem békül !«

»Dörög az ég, villámlik a bérczen.

Szűköl a vad, uram, veszted érzem!«

»Félre bangó! Lóra kopjás, bárdos!«

S vágtat a had sebbel-lobbal, Fáklyafényben, rablógonddal,

A priisszögő mén nyomában

Gúny, szitokszó szálldos.

»Üdv az Űrbau erdők béke-háza !

Hah a lelkem boszumérge rázza —

Oh hallgasd meg bús zarándok ajkát!«

S csörg a kardvas, bont a csákány, Dong a kapu, hull a márvány,

Ittas czinkos káromlása

Messze, messze zajg át.