Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

Hogyan kell gyónni? 271

bűn az, a mely nem semmisíti meg a lélek életét, nem tesz minket Isten ellenségeivé, jóllehet bizonyos visszatetszést kelt Istennél. A halálos bűnnek, ha az a halál előtt meg nem bocsáttatott, következménye az örök kárhozat ; a bocsánatos bűnnek büntetése, ha az a halál előtt el nem engedtetett, a tisztítóhely.

És miből lehet megismerni, hogy melyik a halálos és melyik a bocsánatos bűn ?

Halálos bűn az, ha : 1) jelentékeny dologról van szó ; 2) ha az ész elismeri, hogy a kérdéses tett vagy kívánság súlyos bűn volna, s ha mindennek daczára 3) az akarat teljesen beleegyezik. Ha ezen három követelmény közűi csak egy is hiányzik, már nem halálos, hanem legföllebb bocsánatos a bűn, a melynek meggyónása nem köteleztetik.

Kérdezheti Ön továbbá : mikor nevezhető valamely dolog, jelentékeny dolognak?

Erre azt felelem Önnek, hogy ezt mennyiségtanilag meghatározni nem lehet. Ha mégis valami támaszpontot akar, úgy közönségesen azt mondják, hogy pl. a lopásnál akkor jelentékeny a tárgy, ha ennek értéke a meglopottnak egy napi élelmére elégséges. A ki tehát néhány garast lop, nem követ el halálos bűnt ; de aki néhány forintot lop, ha szegény embertől lopta el, az halálos bűnt követ el ; aki 25 frtot lop, az bizonyára halálos bűnbe esik. A lopást csak azért, választottam példának, mert ennél a tárgyi külömbség nagyon is szembeszökő. Ezen adott útmutatás segítségével meghatározhatja Ön, hogy pl. a szeretetlenség vagy a sérelem, mikor lesz súlyos bűnnek nevezhető ; t. i. azon esetben, ha az a sértett személyt annyira bántja, mint a mennyire őt oly nagy pénzösszegtől való megfosztás bántaná, melynek elrablását már a súlyos bűnök közé számítanék.

Egyébiránt megjegyzendő, hogy a bűnök némely neménél a szabad akaratból folyó legkisebb áthágás is (ha csak gondolatban történik is), halálos bűn értékével bír. Ez áll különösen a hatodik parancs elleni vétkekről.

Továbbá tudnivaló, hogy nem kell mindig tekintettel lennünk a tárgy nagyságára és fontosságára önmagában véve,