Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

■m>* '-'wimfwmm

272 III. A kath. egyház és tanai. 11. Gyakorlati útmutatások.

hanem azt kell néznünk, hogy mily nagynak vette a bűnös a tárgyat. A ki egy pénztárból 500 forintot visz el abban a véleményben, hogy az csupa hamis bankó, az nem követ el halálos bűnt; míg megfordítva, aki hamis bankót lop abban a hiszemben, hogy valódi, az ilyen már halálos bűnt követ el. Ha tehát lelkiismeretem megvizsgálásakor oly dolgok jutnak eszembe, melyeket még gyermekkoromban követtem el, és melyek önmagukban véve talán súlyos bűnök, azért engem még sem fognak terhelni, mivel annak idején nem tudtam, hogy azok súlyos bűnök ; tehát az ilyeneket nem is kell meggyónnom.

Ezzel a halálos bűn második kellékét is, t. i. hogy a dolgot el kell ismerni halálos bűnnek, eléggé megvilágítottam.

A harmadik kelléket képezi az akaratnak teljes hozzájárulása. Ezen körülmény különösen a hatodik parancs ellen gondolatban elkövetett bűnöknél jő tekintetbe. Megtörténhetik, hogy a képzelő erőhöz valami bűnös kép furakodik. Ha azt legyőzni, eltávolítani igyekszünk, akkor nem terhel semmi bűn, hanem csak kisértetbe estünk, és ennek leküzdése még kedvesebbekké tesz minket Isten előtt. Ha az ember halogatja a küzdelmet, de teljes akarattal nem egyezik bele a bűnbe, akkor bocsánatos bűnt követ el. Csak akkor esik halálos bűnbe, ha a lelkiismert intelme daczára teljes beleegyezését adta a bűnbe, és ezt meg is kell gyónni.

így néhány vonással, azt hiszem, eléggé meghatároztam, hogy mi a halálos bűn. A lelkiismeretvizsgálatnak minden a keresztség szentségének fölvétele után elkövetett és még meg nem gyónt halálos bűnre ki kell terjeszkednie, és a gyónáskor mindazokat be kell vallani, melyek lelkiismeretes vizsgálat által eszünkbe jutnak ; még pedig minőség és szám szerint kell azokat meggyónni. Ha valaki akaratlanul egy bűnt kifelejtett, mégis attól is nyer föloldozást ; mert az áldozárnak szándéka annyiban megadni a föloldozást, a mennyiben az illető arra képes és azt igényli. Ha azonban a kifelejtett bűn később eszébe jut, azt a legközelebbi gyónáskor tartozik felemlíteni ; de addig is egész nyugodtan járulhat a szent áldozáshoz. Azonban az sem helyeselhető, hogy ha valaki már